Holnap kezdem az utolsó "teljes" hetem. Inkább szomorú vagyok, mint boldog, nem a konkrét hely miatt, inkább a NYOMDAság miatt. Nem tudom, hogy fogom érezni magam, a papír szaga, a gépek zaja, a friss könyv illata, a rákkeltő vegyszereim, és a kreatív munkám nélkül. Nem tudom milyen az élet nyomda nélkül. Nem tudom, lesz-e valaha olyan helyzetben a magyar gazdaság, hogy legyenek nyomdák ahol el lehet helyezkedni.
Kis gyerek koromban már a nyomógépeket csodáltam, nyomdász volt az apám, két nagyapám, a dédapám, a dédanyám, aztán könyvkötő az anyósom, és nyomdász a sógorom. Egy hétig még én is az vagyok.
Kis gyerek koromban már a nyomógépeket csodáltam, nyomdász volt az apám, két nagyapám, a dédapám, a dédanyám, aztán könyvkötő az anyósom, és nyomdász a sógorom. Egy hétig még én is az vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése