2009. március 29., vasárnap

Terápiás tékomozás pénteken

Annyira, de annyira, hogy elmondani sem tudom...
Péntek délelőtt felhívott Istenlába, hogy micsinyálok, természetesen addigra már megfőztem, tortát sütöttem, kávét főztem, mostam és épp semmit sem csináltam.
Így aztán jött a drágajó evett egy kis tortát, majd felkaptuk az előre elkészített szendókat és útra keltünk. Istenlába Isten háta mögötti hibákat hárított, félelmetes magasságokba tört és voltak nála kedves szavak. Én hol a rádót hallgattam, hol elég kevés meggyőződéssel a gépem kattintgattam, hol bánatosan mosolyogtam, hol a nevetéstől dőltem, de nem sírtam :)

A szombati munkanapnak sem volt ideje könnyeim fakasztani, mert a fijjjug hamar megjöttek a suliból, és addigra lett borsó leves, meg túrógombóc. Aztán meg délután elmentünk Istenlába egyik kollégájához ahol ott volt egy másik tékomos pár (csak a félpár tékomos mindenhol) és pezsgőtt ittunk pálinkával, ami rám semmilyen hatást nem gyakorolt. Szerencsére, mert egyáltalán semmit sem akartam inni igazán, mert féletem, hogy nekibúsulok, de szerencsére nem búsultam, viszont nem is vidámodtam meg. A gyerkőcök addig magukra vigyáztak, ezért tízre haza is jöttünk, és e miatt Istenlába csak alkoholmentes sört szürcsölve szemlélte a társaság vidámodását.

A gyerekek rendesek voltak, nem volt, balhé, vita... ami felér egy csodával.

Vasárnap halálra váltan vettük észre, hogy elaludtuk a Forma1 rajtját, meg úgy a felét is. A maradék nézése közben erősen elgondolkodtunk a hányazóra kérdésen, miszerint most kell, vagy nem most kell, és előre, vagy hátra. Ezért aztán felhívtam a zapukámat, hogy mondja már meg, hogy most hányazóra. Teljes elkeseredéssel vettem tudomásul, hogy el loptak tőlünk egy teljes órát, amit együtt tölthettünk volna. És azért üzenném e ledolgozósnapszervezős nyakkendősidiótának, hogy óraátállításos hétvégére nem teszünk ledolgozós szombatot, mert az mát több a sokknál.

Most miközben én fantasztikus és kikívánkozó gondolataim rögzítem a két kicsi Somi barátjával twistert játszik (baromira üvöltenek közben, ez biztos kell az egyensúlyhoz), Istenlába pörget nekik, Palkó meg nem érti mi ez a zűrzavar, és igyekszik mindenkinél jobban érvényesülni hangilag.

Holnap meg holnap lesz. És túl leszek már ilyenkorra egy nehezen. Aztán meg lesz ami lesz.


Istenlába minden káoszon képes urrá lenni :)

tavaszka


Egy kényelmes telefonbeszélgetés

Annyira jó :)

Szélvédő mögül - Fura nem?

1 megjegyzés:

Mizo írta...

Basszus!!!!!!!!! Szombaton nálunk is borsóleves volt és túrógombóc!!!!:-)))))))