Pénteken nem jó híreket kaptam. Egy barátomnak becsődölt a munkahelye. Régen kollégák voltunk, és bizony a melóhelye gazdasági köröket tekintve közel áll az enyémhez. Pár héten belül ki fog derülni velünk mi lesz. Mondhatnám, hogy kiváncsian várom, de nem. Igyekszem úgy élni, mint eddig, nem előre parázni, nem kétségbe esni. Mind e közben még vasárnap délután is megrendelők hivogatnak...
Brrr. Elég is ebből ennyi.
Itthon csoda klasz minden. A srácok jól vannak, és sütött a nap :) Igaz ebből nekem nem sok jutott, mert tegnap fejezte be a burkoló a tégla fugázását, Istenlába a fürdő és klotyó festését, én meg a folyamatos takarítást. Ma felfúrtuk a felfúrnivalókat, szép lett a fürdő is (képet is próbálok majd róla, de annyira kicsi, hogy nem lesz túl mutatós). A konyha nagyon jól funkcionál, sütöttem ma túrós pogit :)
A port még mindig nem tudtam tökéletesen száműzni, pedig három nap egymás után porszívó-felmosás ..., azért most már elfogadható állapotok vannak. A könyvespolc a jövő héten lesz meg. Na, akkor már tényleg van esélyünk a befejezésre, mert amig nincs meg a polc, addig dobozok vannak, meg asztal alá tornyozott könyv hegyek...
Az autó jövő héten elmegy szervízbe, hogy utána mi is elmehessünk vele :) Úgy döntöttünk Istenlábával a 15-ei hétvégén szökünk egyet kettesben (T-comos üdülőbe, tök jó áron), mert nagy sanszunk van rá, hogy jó ideig nem engedhetjük majd ezt meg magunknak.
Mióta visszamentem dolgozni, azóta minden tél végén, és volt hogy még pluszban nyáron is elszökünk kettesben egy hosszúhétvégére. Csak ketten, nincs töröld ki, hozd ide, vedd le, anyúúúú, nincs mosogatás, zokniválogatás..., csak mi vagyunk. Már nagyon várom :)
Aztán utánam az özönvíz :) Bár optimista pillanataimban azért bevillan, hogy míg gyesen voltam addig is megéltünk, mindig kitaláltunk valamit, és mindig megvolt minden... Miért ne lenne ezután is így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése