már megint búcsú

Na, akkor már túl is vagyunk a mai búcsúztatón. Mivel nagyon elharapódzóban van nálunk e tevékenység, rögvest duplát is tartottunk belőle, mert a két április egytől távozó könyvkötő közül az egyik ma, a másik viszont jövő kedden jön utoljára. Így most egy szuszra lettek megajándékozva.
Rémes érzés, hogy jövő hétfőn mindez majd velem történik meg, pedig én nem akarom, és milliószor el is mondtam nekik, de tudom, hogy szarnak rá, hogy nem kell ajándék, meg könnyes búcsú. Sokkal többre tartottam volna, ha eddig értékeltük volna egymást és törődtünk volna a másikkal. Itt ebben a mindenki mindenki háta mögött kavaró fekélyes környezetben nagyon visszataszító nekem ez a felhajtás.
Ennek ellenére elfogadom, hogy a többieknek búcsúztatós kedvük van, és szocializálódok majd hétfőre annyit, hogy szó nélkül elviseljem. De akkor már a magam szájíze szerint teszem. Mivel úgy tűnik itt a reggeli gyors búcsú lett a trend, szerintem hozok pár szendvicset, muffint és narancslét, meg kávét és megreggeliztetem az erősen megfogyatkozott népet.