Lássuk mi történt a ballagás óta.
Pl. voltunk Istenlábával az Őrségben. Bárcsak ott maradhattunk volna. Távol a minden zajától.
 |
| Mindig felfelé... beszarás :D |
 |
| Őriszentpéter (talán) |
 |
| Hármashatár |
 |
| Szatta, Kéknefelejcs vendégház - menjetek gyerekek ha kell egy kis nyugalom! |
Aztán hazajöttek Vityáék és volt egy kis együtt nyaralás. Tényleg kicsi, és alig voltunk együtt, dehát megértő szülő vagyok én. De őszintén akkor érzem a legjobban magam, mior az összes kis pockom egy rakáson van. Egyre ritkábbak az ilyen pillanatok, és reálisan nézve már csak ritkulni fognak. Hiányoznak... a nevetések, a sírások, a zrikálások (leginkább).
 |
| idénre garantáltan ez a kedvenc képem |
Hát ennyi eddig a nyár, de még nincs vége..., nagyon nincs. Istenlába 31-én lesz 45 éves (ebből 30-at velem élményelt végig). Szóval szülinapjára új biciklit kap(ott), mert már nagyon ráfért. És most azt hiszi, hogy ennyi, letudva. De én sosem nyugszom (szervezkedek már hetek óta), mint az köztudomású, tehát már írtam a főnökének, hogy a beosztásánál vegye figyelembe, hogy 31-től hosszú hétvégére szabadságoltatnám, de neki egy szót se. Hadd higgye csak, hogy dolgozni megy :D Aztán jól belerabolom a csedes békés gemenci nyugalomba, és bár a Vasmacska már foglalt volt (atyaég, de komolyan, az a szerelmi fészkünk), de sebaj, mert felajánlották helyette a Bagolyvárat, szóval minden jónak igérkezik (persze semmi se olyan jó, mint a"macska"), Istenlába pedig használhatja az új bringáját.
Csak egyszer az életben engem lepne meg így valaki.
Valószínűleg nem véletlen, hogy ezt hallgatom:
just give me a reason
