Van ez a Karácsony

Nem igazán az én műfajom, de van. Néha nagyon sajnálom/szégyellem, hogy szegény gyerekeimnek nem tudok igazi ünnepi hangulatot teremteni, illetve, dehogynem. Vannak közös kajálások, gitározás, filmnézés... csak az az áhitatos meghittség, gyertyagyújtós, kiöltözős koccintásos ... na az nincs. Nekem nem hiányzik, nyilván pont ezért nincs, de ki tudja később nem válik-e kárukra, hogy az anyjuk nem tanította meg őket ünnepelni. Mondjuk ez most már mindegy is.
Szerintem ott veszítettem el a fonalat mikor Istenlába el kezdett folyamatos munkarendben dolgozni, és se az ünnep előtt, se az ünnep alatt nincs hosszabb időt itthon folyamatosan. Viszonylag nehéz meghitten karácsonyozni december 25-én, úgy hogy az utána következő két nap Ő dolgozni megy,m aztán egyet itthon van, aztán dolgozni megy(ünk)..... Próbáljon csak valaki belesűríteni egy estébe és egy napba testvéreket, nagyszülőket két oldalról .... Rögtön nem olyan áhitatos az egész. Szóval nem szeretem na, idén meg különösen nem. Rettegtem tőle, és most hogy épp benne vagyok is eléggé utálom. Hiányzik anyukám, ami nem lenne akkora baj, mint az a teher, hogy soha többet nem látom. Nehezen bírkózom ezzel, pedig sosem tapadtam piócaként anyámra. Csak úgy ott voltunk..., ha kellett, meg néha akkor is amikor nem... De ez a soha többet... ez felfoghatatlan.