Kedvenc helyem

Hogy mi a kedvenc helyem a világon nehezen tudnám megmondani. Semmit sem láttam a világból, és ez nem is sokat fog változni. Ettől függetlenül nagyon sok kedvenc helyem van, mert utazok könyvekkel travel chanellel és egyéb tv csatornákkal, és persze milliószám nézegetek fotókat a neten.

Ha most azonnal választanom kéne hogy hová helyezem át székhelyünket azt hiszem gondolkodás nélkül valami toszkán falut keresnék és azonnal gazdálkodásba fognék. Persze ha kell az álmodozásba némi realitás is akkor dolgozni kell az embernek a megélhetésért, márpedig abból amit én megtermelek senki nem élne meg, tehát kell egy város, ahol dolgozni lehet. Ha már város akkor legyen mondjuk Portofino, vagy Piombino, vagy Cecina ...

http://www.richbitchitch.com

 

http://www.bronzivalle.it

http://www.promozione-italia.com/toscana/cecina.html

Igazából bárhol lehet a legjobb hely a világon ahol ott a családom, van hegy, folyó, tenger, tó. A legjobb persze ha az összes együtt, mert én telhetetlen vagyok.

Ha a valóságnál maradunk és tapasztalati úton kéne a legjobb helyet megkeresnem akkor az Rovinj lenne.

Persze ha élhető körülmények lennének ebben az országban ahol élni vagyunk kénytelenek akkor azt hiszem a természeti adottságokat tekintve simán itt lenne a világ legjobb helye, mert annyi fantasztikus hely van ebben az országban. (a tenger azért hiányzik)

Istenlábát megkérdezve most már bizton állíthatom, hogy eddigi tapasztalataink alapján a "világ" legjobb helye Rovinj.

PS.: A skandinávok is nagyon izgatnak még, nagyon szimpatikus a természethez való viszonyuk csak kevés a napfényük.

álomhóm

Hogy milyen lenne álmaim otthona. Ez az amit a legjobban tudok a világon. Ez az amit bárhol járok már messziről felismerek, és ott a házam felkiáltással azonnal Istenlába tudtára is hozom, teljesen feleslegesen egyébként, mert nagyon jól tudja Ő, hogy melyik az, és melyik miért. Úgy látszik kiismerhető vagyok :)

Álmaim otthonánál fontos szempont, hogy:

- közel legyen a városhoz (lehetőleg olyan városhoz ahol munkánk van)

- nem hátrány ha falu szélén van, főleg ha a zsákfalu szélén :) (én már csak ilyen emberbarát vagyok)

- nem kizáró ok az sem ha új, de akkor legyen fa/rönk/vályog és/vagy legyen passzív ház

- legjobb ha vályog, és tornácos, de a (XX.) századelős stílusjegyek is pillanatok alatt szívközelivé varázsolják.

- mindenképpen legyen udvar, olyan se kicsi, se nagy, 1000-1500 négyzetméter

- kell egy pár gyümölcsfa, és a kerítés (kovácsolt vas, tégla, kő) mentén pár fűszernövény

- pázsit (olyan reggeli mezitláb simogatós)

- kell még az ablakba egy kis muskátli (persze piros)

- legyen benne minimum 4, maximum 5 szoba, 1 fürdő (max 2), és két wc

- kell még néhány macska, egy magyar vizsla, egy kő madárfürdő/itató, egy épített kerti sütő, és egy fa ami árnyékot ad e fölé :)

Na ha ez mind megvan akkor hajazzon az alábbiakra a teljesség igénye nélkül:

készítette: HatosSiklo

http://www.finngerendahaz.hu/tajekoztato/tajekoztato.html

http://fanagyker.fw.hu/madafa.htm

Lehetőleg erdős helyen, szóval legyen hegy, meg patak, de a tó sem hátrány. És ami a legfontosabb kell egy kecske!, ez a Bebének a legfontosabb szempont.

gasztrorém

 

Melyik az az eszköz ami nélkül elképzelhetetlen hogy főzzek?

Olyan szinten váltam tanácstalanná a kérdés láttán, hogy - bár ezt direkt kerülni szoktam - most kétségbeesetten mentem megnézni mások mit írtak. Sokat nem segítettetek, mert egyedül Dominikában volt meg a szorgalom.  Villámgyorsan kiderült számomra, hogy az eddig sosem hiányzó kukta nélkülözhetetlen a háztartásomban, de mivel én a kotyogó kávéfőzőtől is félek (kamasz koromban felrobbant egy a barátnőm ismerősénél, fejbevágta a levágódó rész és meghalt) így a kukta nekem horror kategória :)

Most kedveskéim számot adok nektek sekélyességemről, mert nekem ugyan semmi nélkülözhetetlen nincs. Mondhatnám persze, hogy annyira kreatív vagyok, hogy minden hiányon felülemelkedek, mindent megoldok, és én magam vagyok a gasztroangyal, de  nem :)

Van persze, hogy szívesen elfőzőcskézek, és nem bírnám ki ha valaki örökre eltiltana a konyhától, de könnyen feldolgoznám ha nyaranta pl. egyáltalán nem kéne főznöm. Különben sem eszek szívesen olyan húst, amit nyersen fogdostam. Ez eddig nem is fogalmazódott meg bennem, illetve most sem bennem fogalmazódott meg hanem Istenlába válaszolta a Bebe által feltett "anya, te vega vagy?" kérdésre. Merthogy nagyon tudok húzódzkodni ha húsos kaja az ebéd. Pedig imádom ám például a faszénen grillezett bármit, meg a jó marhapörköltet, meg a gyrost. 

Na szóval az a nagy helyzet, hogy bár semmi olyan konyhai eszközöm nincs ami nélkül nem bírnám elképzelni a létet, mégiscsak van pár darab amihez ragaszkodom.

Ilyen a déditől örökölt konyhakés és lassan elfogyó fakanál (halál fia aki ki akarja dobni!) és most miközben ezen agyalok eszembe jutott a szuper zöldséghámozóm is, ami a legpuritánabb darab a világon, mégis mikor pályázati melón voltunk és nekünk kellett a zöldségeket pucolni minden kolléganőm irigyelte.

Mivel ahogy NHné írta kép nélkül mit sem ér a poszt (bár lehet, hogy ez TB gondolata volt) rögvest lefényképezem nektek ezeket a fantasztikusan izgalmas darabokat. Ebben még az sem akadályoz meg, hogy este van, nincs fény, és tulajdonképpen kacat minden darab :)

Tehetség vagy szorgalom

Nagyon-nagyon sok minden kódolódott a DNS-ünkben. Sok olyan dolog is amiről régebben esetleg nem is gondolták, hogy örökölni lehet.
Most, hogy Istenlába olyan sokszor dolgozik hétvégén, több időt töltök a tv előtt. Így futottam bele mostanában már többször is Czeizel Endre műsorába, ahol az volt a téma, hogy mi minden szükséges a tehetség kibontakozásához, illetve a genetika szerepéről mindebben.

Bemásolom alulra az előadás interneten megtalált írásos kivonatát.

A tehetség/szorgalom kérdéskörben saját kútfőből mindenképp azt gondolom, hogy a tehetséget választanám. Az sem árt, ha mindez a tehetség koncentrált, és nem szóródik száz felé. A sok irányba szóródó tehetségből lesz szerintem a kreatívitás. Én például kreatív embernek gondolom magam, de egyáltalán nem vagyok tehetséges, sajnos semmiben. Egyrészt mert nem olyan családban nőttem fel ahol keresték volna a gyerekek tehetségét és erőfeszítéseket tettek volna annak kiaknázására, másrészt mert túl szétszórt vagyok, és a világ minden összes dolga érdekel, így képtelen lettem volna egy dologra koncentrálni. Tehetségesnek lenni ugyanúgy munka, mint bármit elérni az életben, én pedig lusta vagyok. Szerintem a lusta emberből sosem lesz kimagasló tehetség, hordozhatja ugyan a lehetőséget magában, de nem teszi meg azt a pluszt amitől tehetséggé válhatna.

A szorgalom az amikor rengeteg befektetett energiával eljutsz arra szintre, ahonnan a tehetség indul :) . Azt hogy szorgalmas vagyok-e megint csak nehéz lenne megítélni. Rengeteget dolgozom, de nem belső indíttatásból, hanem kényszerből. Ha nem kéne megélhetési munkásnak lennem és lenne annyi pénzem, hogy önmegvalósítsak egészen biztosan valami kreatív dologgal foglalkoznék. 

Nemsokára kezdődik az olympia, vagy most zajlik épp a wimbledoni teniszdöntő (a teljesség igénye nélkül), nos ott (is) meg lehet nézni milyen az amikor a tehetség szorgalommal párosul :)

Most, hogy nyilvánosan bevalottam, hogy sem tehetséges sem szorgalmas nem vagyok visszabujdokolok a horgolótűmhöz, hogy szorgalmasan tovább horgoljam a kendőm.

Íme a czeizeli gondolatok:

"A tálentum 4x2 faktoros modellje

 Az örökletesség és a szerzettség egymástól külön­választhatatlan, egymást kiegészítő jelenségek, mivel a veleszületett adottság jelentik azt a hajla­mot, amit a környezeti hatások számottevően be­folyásolnak: javítanak vagy rontanak.

A P értéken belül a G részesedését fejezi ki az örökletesség (ún. heritabilitás) mértéke. Az örökletességnek van egy szűkebb és egy tágabb értelme. A szűkebb értelmű örökletesség a sokgén (ún. poligén) rendszeren belül csak a gének össze­adódó hatását veszi figyelembe, amely a mentális jellegek Gauss-féle normális eloszlását megma­gyarázza. Ezzel szemben a tágabb értelmű örök­letesség mind az összeadódó genetikai és nem ös­szeadódó, más önálló genetikai hatásoknak az összegét jelenti.

Az örökletesség kiszámítható a szellemi teljesít­mények eredetében is, részesedésük azonban az egyes mentális jellegekben természetesen eltérő. Az olyan személyiségjegyek, mint a világnézet, politikai állásfoglalás, szociális-etikai érzék döntő­en szerzett-tanult jellegek. Az ősi mimikai moz­gásformák, az elemi és automatikus mozgások, a motoros tempó, az aktivitás-mobilitás, az abszolút hallás ezzel szemben csaknem teljes egészében örökletesen meghatározott. A hangulat, emocionalitás, dominancia-agresszivitás és az ér­telmi képesség a középtájon található. Az értelmi képesség létrejöttében általában a 67±24%-os tágabb értelmű örökletességet (tehát 33%-os környe­zeti hatás részesedést) fogadják el. A genetikai ré­szesedésen belül a sokgénes öröklődésre 55%-ot, a független kromoszómahelyek "önálló" génjeinek hatására 25%-ot, míg a szortírozó párválasztásra 20%-ot vezetnek vissza. (Az emberi faj párvá­lasztásakor érvényesül ugyanis a "hasonló hasonlót választ" elv, emiatt nem véletlenszerűen találnak egymásra az emberek.) Az örökletesség és szer­zettség-tanultság arányának a meghatározása azonban csak akkor lehetséges, ha durva környe­zeti (például szülési sérülés okozta agyvérzés) és genetikai (például kromoszóma-károsodás elő­idézte Down-kór) hatások nem érvényesülnek. A mentális képesség örökletességének a mértéke azonban függ a vizsgálati feltételektől is. Így ha olyan felnőtt egypetéjű ikerpárokon végezték az IQ örökletességének a meghatározását, akiket a születésüktől kezdve külön neveltek (általában az édesanya halála miatt az ikreket külön családok fogadták örökbe), akkor az örökletességet igen magasnak, 70% körülinek találták. Itt azonban el­feledkeztek arról, hogy az ikreket a méhen belüli életben hasonló hatások érték, amelyek maszkí­rozhatták a génekre visszavezetett hasonlóságukat. Ha együtt nevelt egy- és kétpetéjű gyermek ikreket hasonlították össze, akkor az örökletesség mértéke 50% körülinek adódott és ezen belül a sokgénes rendszerre visszavezethető szűkebb értelmű örök­letesség mértéke már csak 34%.

Az egyes specifikus mentális képességek létrejötté­ben is eltérő az örökletesség részesedése. Az ab­szolút hallás, ami a zenei tehetség egyik jelzője lehet, valószínűleg 100%-osan örökletesen meg­határozott. A kreativitás is veleszületett, de fej­leszthető vagy éppen elnyomható adottságnak tű­nik. Gyakorta olvastam a gyermekek kreativitásá­ról, meg arról, hogy a jelenlegi iskolai gyakorlat milyen mértékben korlátozza ezt, vagyis sok gyermek az iskolarendszerbe történő belépésekor kreatívabb, mint annak befejezésekor. A motiváció is szerteágazó, komplex jellegcsoport, amin belül az újabban EQ-val jelzett faktor jelentős mérték­ben örökletesen meghatározott.

 Régóta vitatott kérdés az örökletesség állandósága az egyes mentális jellegekben.

Ésszerű feltétele­zésnek tűnt, hogy aránya az életkor előrehaladtával a növekvő tudásnak és tapasztalatnak köszönhető­en csökken. E kérdésre 110 egy- és 130 kétpetéjű svéd ikerpár vizsgálata adott választ, a 240 iker ugyanis mind 80 éven felül volt. S az általános ér­telmesség és a specifikus mentális képességek vizsgálata náluk a szűkebb és tágabb értelmű örökletességet lényegében ugyanolyannak találta, mint gyermek- vagy felnőttkorban. A mentális jellegek örökletessége tehát az élet folyamán ál­landónak tekinthető.

Mindezek ismeretében kell a korábban bemutatott négy-gyűrűs vagy négy faktoros modellt értelmez­ni. A 3. ábrán látható négy faktort képességként említettem, vagyis ezek is a genetikai adottságok (örökletesség) és a környezeti hatások (szerzettség–­tanultság) eredőjeképpen alakulnak ki. Mindegyi­kükben külön-külön érvényesül a   P = G ↔ E  össze­függés. A kivételes tehetség belülről jövő, de csak a négy adottság faktor egybeesésekor megnyilvá­nuló manifesztációjának tehát külső feltételei van­nak. Az adottságok kibontakozását segítő külső hatásokat kihívó és/vagy serkentő környezetnek minősíthetjük és közülük ugyancsak négy kategó­ria emelhető ki: a család, az iskola, a kortárs­csoportok és az általános társadalmi környezet (el­várások, lehetőségek, divatok, stb.).

3. ábra. Az adottságok és külső hatások kölcsön­hatását érzékeltető 4x2+1 faktoros tálentum mo­dell.

Ugyanekkor az ebbe a négy csoportba sorolható környezeti hatások lehetnek ártalmasak is, a vele­született adottságok megnyilvánulását akadályozók vagy teljesen elnyomók. A négy környezeti faktor érvényesülése is tehát a pozitív és negatív hatások bonyolult elegyét jelenti. Így válik világossá a mérhető szellemi jellegek népességbeli vizsgálata­kor talált Gauss-féle harang-alakú, ún. normális el­oszlás (1. ábra), amely mindig nagy számú külön­böző hatás összegződésére vezethető vissza. A ki­vételes társadalmi teljesítményt magam tehát négy adottság és négy környezeti komponens együttha­tásának eredőjeképpen próbálom érzékeltetni és ezért írok-beszélek 2x4 faktoros tálentum­ modellről. Amihez még érdemes hozzátenni plusz egy­ként a “Sors”-faktort, amely a betegségek, devianciák és korai halálozások tálentumot rontó hatására utal (Czeizel, 1997)."

(forrás: art.pte.hu)

Back to the future

Valójában nem mennék én sehová, vagy legalábbis nem időben. Térben gyakran érzem, hogy "nem vagy itt jó helyen...", de kislány koromban pont ilyen családra vágytam, mint amim van. Szóval ha nem is fenékig tejfel, de jó nekem itt.

Félnék megbontani a tér-idő kontinuumot, Doki is megmondta bármit teszel a múltban az hatással lesz a jövődbe. Én meg amilyen hebrencs vagyok tuti összekutyulnék valamit.

Nem szeretem a bizonytalanságot, és az ismeretlent így ha már mindenáron menni kell valahová, akkor az inkább a múlt legyen, mint a jövő.

Egy csomó olyan okon lehetne változtatni aminek ma mát tisztában vagyunk az okozatával. Gyárthatnék például napelemet, vagy bármi megújuló energiával foglalkozó cuccot. Megakadályozhatnánk a PET palack gyártást, vagy, hogy felrobbanjon a Challenger... egy csomó jót tehetnék, de ha lehet mindezt úgy, hogy az én jelenlegi magánszférám ne sérüljön.

Viszont a mai ismereteket a múltban kamatoztatva remélem eljutnék odáig, hogy ha vagyonom nem is (elég balfék vagyok:)), de egy saját házam legyen (az már csak hab a tortán ha hazám is lesz hozzá).

Hoppá, hiszen eszembe jutott :) biztos meggazdagodnék, hiszen a múltban ott vár rám a  "Grays sports almanac.

kedvenc gönc

Puff neki! Bár a szekrényem tele, és minden héten gyarapítom is a készletem, a "lányos" témák mindig megrémítenek. Elsőre azt gondoltam, én ugyan ezt meg sem írom, aztán meg rájöttem, hogy hülyeség lenne kivonni magam belőle. 

Alapelveim szerint a kényelmet a csinosságért, a hobóságot a nőciségért, önmagadat a divatért soha fel ne add!!

Bár Istenlába vígan vállalta volna, hogy divatbemutatót tartsak ő meg fotózgasson, be kell látni, hogy erre sem a lakásunk sem én nem vagyok alkalmas. Megmutatom persze pár kedvenc darabomat, de azok egy vállfán lógva sajnos nem sokat mutatnak.

A kényelmes darabokat kedvelem. Molettségem miatt a hosszított fazonú nem feszes felsők a kedvenceim, szép készletet halmoztam fel belőlük, de sosem elég.

Szoknyám nem nagyon van, ruhám sosem volt. Mostanában azért rámtör néha, hogy kéne egy, de még nem találtam meg a nekem valót.

Öltözködésem alapeleme a nadrág és tunika párosítás. Leginkább a lenvászon nyárinadrágokat és a farmereket kedvelem. A ruhatáram jól kombinálható. Mióta titkárnő vagyok gyakrabban vagyok nőcis, mint régen a nyomdába, de a kedvencem továbbra is a (slampos) hobó stílus. Ha tehetem lapos sarkú scholl szandálban, vagy papucscipőben rohangászom, bár mostanában egyre többször kerül a lábamra (kényelmetlen) magassarkú. Szerintem a nőciéghez éppen elég az, ha a dorkóban a lábkörmöm pirosra van festve :)

tavasszal és ősszel, na meg a Fishingen ebben rohangálok

Imádom a kiegészítőket, kendők, sálak, láncok és táskák(tarisznyák) (na meg cipők) garmadát vagyok képes tárolni a 60 négyzetméteres lakásunk rám eső részeiben.

Nem a márkákat inkább az egyediséget kedvelem. Imádom az iparművészeti boltokban kapható göncöket, első kézből ugyan megfizethetetlenek, de aukciós oldalakon és "turkálókban" néha kincseket lehet találni.

erre egy turkálóban találtam, sajnos a kép nem adja vissza mennyire szép valójában

ez egy nagyon régi darab, manapság már csak strandra menéshez hordom, régen elengedhetetlen párja volt a homokszínű és a fehér lenvászon nadrágomnak

ezek a cuccok jönnek be nekem: http://bonbon4.blogspot.hu/

http://bonbon4.blogspot.hu/

Mostanában ilyesmikre vágyom, de nem merek nekiállni, sosem értettem a horgolási és kötési leírásokat, viszont ez annyira jó zöld, és olyan jó lenne nyári estéken...

http://harompirosalma.blogspot.hu/2010_12_01_archive.html

és ez is kéne

... meg kéne még egy csomó minden, ami nem feltétlen negyven éven felüli viselet, de hát tehetek én róla, hogy az én időmben csak Tisza cipő volt? Jelzem akkor még nem volt ilyen menő=megfizethetetlen.

A hét gondolata

Sorozatok. Sorozatot nézni állítólag ciki. Ezt állítani szerintem meg sznobság. Nem mintha érdekelne egyébiránt, hogy ki mit állít... Én szeretek sorozatot nézni, gagyit is, meg jót is. Annál jobban tévé szinten már csak a romantikus sületlenségeket kedvelem. Főleg ha a cselekmény színhelye Provance, vagy Toszkána.

A kedvenc sorozatomat valamelyik kisebb kereskedelmi csatorna adta több évvel ezelőtt, de én nem ott láttam. A sógorom ajánlotta, ő nézte ott, aztán Macka pajti letöltötte és kiírta nekem. Se nem romantika, se nem boldogság, viszont nagyon szórakoztató... Sopranos

Régen nagyon szerettem a Jóbarátokat is, most is bármikor újranézném az összeset. A született feleségektől viszont a falra mászom. Csípem még a kórházas, helyszínelős és bűnügyi cuccokat is, gyakorlatilag válogatás nélkül, viszont ezekből nagyon keveset látok, mert vagy elalszom :), vagy Istenlába talál magának valami II. Vh-s műsort, annak pedig nincs alternatívája.

Pár évvel ezelőttig nagy Barátok közt nézők is voltunk, de a gyerekek egyszercsak elkezdték a Jóban rosszban-t nézni helyette és ott ragadtunk. Azóta esténként együtt röhögünk, hogy a történeten, hol egyes szereplőkön, hol azon az idiótákon akik kitalálják ezeket a teljesen életszerűtlen baromságokat.

Be kell valljam azonban, hogy egy jó kézi-, kosár-, tenisz- vagy futball mérkőzés hatalmas előnnyel indul a fentiekkel szemben. De mi nem vetjük meg a curling-et, a sísáncot és egyéb sport közvetítéseket sem :)

Ha én rózsa volnék

akkor az lennék :)

Picilány koromban óriási hatással volt rám, mikor Koncz Zsuzsa énekelte ezt. Nagyobb lány koromban mikor felfogtam és megértettem ezt az egészet megint csak. Aztán meg azt is hiszem, hogy nyílik még a sárga rózsa (bár már sosem hallgatom ezeket, azt hiszem kiskoromban épp eleget hallgattam). Szóval biztos vagyok benne, hogy én rózsa lennék, sárga ... Az esküvői csokrom is az volt...

És a rózsa pont olyan szép mint én :) És néha bizony szúrós is, mint én. Egyik szirma takarja a másikat, tiszta rejtély, nem úgy mint én :)
De azért ha én rózsa volnék akkor nem ilyen agyonnemesített másfélméteres szárú teniszlabda fejű rózsa szeretnék lenni, hanem olyan kicsi viharvert, kicsit tetves, szabadon növő ...

De bármennyire is szeretnék inkább rózsa lenni most kénytelen vagyok elkezdeni csomagolni ...

off
reggelre állt a víz a konyhában. Eltört valami cső  a klotyó és a konyha között. Szerencsére találtunk egy ismerős szerelőt aki még ma délután kijön és megcsinálja. Azért annyira nem vágytam még a vizet, hogy medence legyen a konyhám helyén.

Na, utánam az özönvíz :) (inkább ne)!

Hát akkor legyen az etológia

A kérdés miszerint mitől ember az ember az én megközelítésemben inkább arra kanyarodik, hogy miben különbözik az ember az állattól ami rengeteg megközelítésből megválaszolható. Már ha nem vágjuk rá kapásból, hogy az általunk ismertek semmiben, illetve, hogy bárcsak ne különböznének :)

Mivel épp a napokban olvastam egy humán etológiai cikket (sajnos nem a fentiek összehasonlítására irányult) így annak mentén haladva írom meg a "házit".

Bízom benne, hogy senki nem vár tőlem semmi komolyat, ennek megfelelően állok a témához, érintve a tényeket, de nem alapul véve azokat, ragaszkodni meg hozzájuk? Na ne már :)

Roden Gondolkodójának férfiról való megmintázása nyilván csak valami megtévesztést szolgálhatott
forrás: http://sahajapower.wordpress.com/2008/03/13/the-essence-of-yoga/

forrás: ismeretlen

Egyszerű megközelítésben itt lehetne azt mondani, hogy az emberek (többsége) tudnak gondolkodni, ugyanez megfigyelhető állatfajoknál is kisebb-nagyobb mértékben, tehát az állatok is tudnak.

Míg az állatok gondolatai leginkább az egyed és a fajfenntartás köré összpontosul (kaja, pia, nő), úgy az ember képes ezeken túllátni, a múlt tapasztalataiból levont következtetéseit a jövőben alkalmazni, hosszú távon tervezni... Fentiekből kiderül, hogy az állatok és emberek közötti evolúciós lépcső között ott van a férfi :)

Nyilvánvalóan érzelmi szinten sem jelenthetünk ki határozott eltéréseket. Mindannyian láthattunk már kutyát örülni, macskát dorombolni. Láthattunk - ha máshol nem a tévében - haragos csimpánzt, vagy elkeseredett bonobót. Szóval az állatok is éreznek, noha ez nem feltétlenül azonos azzal, hogy érzelmi életet élnek (fingom sincs). Minden bizonnyal képesek érzelmi manipulációra is (lásd dörgölődző macska, vagy kandúr bociszemei a Shrekből). Az állatok alacsonyabb érzelmi potenciálját látva itt is megtalálhatnánk a közösséget a férfi és az állat között, ha nem lenne az érzelmi manipulációt jól felhasználó dög, a macska (női jellemvonás), ami miatt a férfi nem alázását ezen a részen kénytelenek vagyunk nélkülözni.

forrás: http://ilovepecs.hu/esemenynaptar/esemeny/4487

Miután gondolkodtunk már konstruktívan, és rávettünk egy két embert a simogatásra, majd dorombolva megháláltuk mindezt itt az ideje a fajfenntartásnak, hogy elmenjünk dolgozni.

Adódik rögtön a párhuzam emlősök és emberek között, miszerint, halászunk (mi a zavarosban), vadászunk (nyugdíjasok a tescoban), és gyűjtögetünk (lomtalanításból élők, és kukázók). Szinte semmi különbség :) Láttunk már majmot eszközt használni, sőt mi több láthatunk madarat is...

forrás: http://www.haziallat.hu/madar/viselkedes/okos-varjak-eszkozhasznalo-madarak/2416/

és hát ki ne látott volna férfit sörnyitóval? :)

Míg azonban az ember képes szerszámmal szerszámot létrehozni, addig az állat a szerszámmal egy célt akar elérni, ami leginkább a táplálék megszerzésére, vagy annak fogyaszthatóvá tételére irányul (férfi, sörnyitó - megvan ugye?)

forrás: http://ngiley.com/2010/01/08/monkey-saw-monkey-drink/

Most, hogy gondolkodtunk, érzelmeztünk és melóztunk is itt az idő, hogy minderről beszámoljunk.

A szerencsések hallhattak már papagájt beszélni :) (a kevésbé szerencsések írják már be a jutyubra, hogy beszélő papagáj), vagy majmot jelbeszéddel kommunikálni. Ez azonban - a férfi nem szerencséjére - semmiben sem mérhető azzal amire egy nő képes :) Ezzel is bizonyítva, hogy mi bizony irgalmatlan távol állunk az állatvilágtól, de még az azt tőlünk elválasztó férfitól is :)

„valódi nyelvet, amelyben a szavak bonyolult jelentéshálózattá szerveződnek össze, az állatok nem tudnak elsajátítani.” Jelrendszerük legfeljebb néhány száz jelből áll. Ha több ezer jelből állna, azok is csupán a jelenre korlátozott nem személyes tudatuk kifejezőeszközei lehetnének.(Csányi Vilmos  - Mindentudás Egyeteme)

És ezzel mintegy újra bizonyítást nyert milyen közel is a férfihoz az állat :)

És akkor a művészetekről még szó sem esett :)

forrás: www.index.hu (de ők is lopták)

forrás: http://www.artistsezine.com

/Minden kedves férfi olvasótól, Istenlábától és a Jóistentől is elnézést kérek a fentiekért, tollamat semmiképp sem a férfigyűlölet, vagy feminizmus vezette, inkább csak némi iróniával fűszerezve önnön szórakoztatásom volt a cél. Én szeretem a pasikat, de tényleg, sokkal jobban, mint a nőket, de nem vak="majom" szeretettel, hiszen én magam (mint nő) nagyon távol állok a majmoktól :)