Back to the future

Valójában nem mennék én sehová, vagy legalábbis nem időben. Térben gyakran érzem, hogy "nem vagy itt jó helyen...", de kislány koromban pont ilyen családra vágytam, mint amim van. Szóval ha nem is fenékig tejfel, de jó nekem itt.

Félnék megbontani a tér-idő kontinuumot, Doki is megmondta bármit teszel a múltban az hatással lesz a jövődbe. Én meg amilyen hebrencs vagyok tuti összekutyulnék valamit.

Nem szeretem a bizonytalanságot, és az ismeretlent így ha már mindenáron menni kell valahová, akkor az inkább a múlt legyen, mint a jövő.

Egy csomó olyan okon lehetne változtatni aminek ma mát tisztában vagyunk az okozatával. Gyárthatnék például napelemet, vagy bármi megújuló energiával foglalkozó cuccot. Megakadályozhatnánk a PET palack gyártást, vagy, hogy felrobbanjon a Challenger... egy csomó jót tehetnék, de ha lehet mindezt úgy, hogy az én jelenlegi magánszférám ne sérüljön.

Viszont a mai ismereteket a múltban kamatoztatva remélem eljutnék odáig, hogy ha vagyonom nem is (elég balfék vagyok:)), de egy saját házam legyen (az már csak hab a tortán ha hazám is lesz hozzá).

Hoppá, hiszen eszembe jutott :) biztos meggazdagodnék, hiszen a múltban ott vár rám a  "Grays sports almanac.

Mostanában

az történt, hogy D. aki amúgy sem volt soha normális szembesült azzal, hogy nem lehet már annyi ideig bolond ezen a földön mint ahogy tervezte. Ennek a feldolgozása, amennyiben egyáltalán lehetséges ez nem nagyon megy neki. Így aztán képes fokozni azt amiről én azt hittem, hogy fokozhatatlan, és ha így folytatja akkor lehet, hogy én sem élek tovább mint ő, és miközben mindezért agyon tudnám ütni megszakad a szívem érte.

Szar egy helyzet. Mindenesetre a héten már annyira tele lett a szamócás napozóm, hogy mára szabadságot vettem ki. A mai egy köcsög nap ugyanis. Egyrészt szélső nap, D. ezektől még őrültebb, másrészt a vizsgaidőszak utolsó napja ami index hegyeket eredményez amik a titkárságon tornyosulnak hegyekben. Egyszerűen erre már nem éreztem képesnek magam - nyilván nem növelte a népszerűségi indexem -, de én ma strandra mentem :) Istenlábának szabadnapja volt mert a múlt hétvégét végigmelózta (a következőt is végig fogja). Így aztán elkerülve a hétvégi tömeget strandoltunk egy jót. Máris sokkal jobban vagyok :)

Ja, a múlt heti zűrzavarban lehet (még nem biztos), hogy elbsztam az Epidemiológia folyóirat borítóját és nem javítottam át 2. számra. Ha tényleg így van akkor lesz ám műsor. 

Éjszaka hatalmas robbanásra ébredtünk, a parkolóban éjjel egykor kigyulladt egy autó. Elég félelmetes volt. Nem tudjuk mi történt. Kihívtuk a tűzoltókat, aztán lefeküdtünk. Istenlába hamar vissza is aludt, én meg nem tudtam, na akkor találtam ki, hogy biztos szar borítót adtam nyomdába, még azon is elgondolkodtam, hogy esetleg szar újságot is, de azt biztos nem, mert azt itthonról is le tudtam ellenőrízni, meg még egy csomó nyomasztó szar dologról agyaltam. 

Hétfőn intézeti kirándulás lesz a Dombai-tóhoz. Fasza, ott aztán semmi árnyék és lesz vagy negyven fok. Végül is egy megelőzéssel foglalkozó közösségtől nyilván ez várható :) Őszintén mondom semmi kedvem az egészhez. 

csendes szombat reggelek

Szeretem a szombat reggeleket. Igazából ez az egyetlen olyan reggel mikor aludhatnék, de nem teszem. Ilyenkor Istenlába - vagy ha ő dolgozik akkor Somi - elviszi Bebét aikidóra reggel nyolcra, én meg kicsoszogok a konyhába, kiválasztok valami kedvemre való kapszulát a dolce gusztávba, majd leülök a laptop elé, átgondolom és megírom a hét kérdését. Mint valami szertartás, egy kis idő ami csak az enyém :)

Na, mi?!

Mi volt a legeslegjobb a nyári vakációban?

Nem rendelkeztem  vidéki nagymamával, sem gazdag nagybácsival, a szüleim dolgoztak, én meg kulcsos gyerek voltam a panel lakótelepen. Ez így leírva most olyan siralmasan hangzik, pedig valójában nem az, mert volt körülöttem sok-sok hasonló. Ha egy gyereknek vannak barátai akkor csak akkor van egyedül ha egyedül akar lenni. Így aztán fociztam a fiúkkal, tollasoztam mindenkivel aki hajlandó volt, bandáztam az osztálytársaimmal, kosaraztunk iskolaudvarokon, néha strandoltunk a Hullámban, vagy ki tudja mit műveltünk Yvették szőlőjében. Sosem unatkoztunk, sosem tévéztünk, tánckoreográfiákat gyakorolgattunk, jajj, de nagyon régen volt.

Egy biztos a nyári  vakációban az (volt) a legjobb, hogy nincs tanulás, felelés, megfelelés...

Minden évben nyaraltunk a szüleimmel, minden évben vállalatai üdülőben (mindig a nyomdáéban és soha nem az egyetemében - milyen érdekes, hogy húsz évig nyomdában dolgoztam, most meg az egyetemen :)) Ezek a nyaralások a Balatonfenyves - Alsóbélatelep - Szeged állomásokra korlátozódtak, egy idő után minden nyaralás olyan volt, mint egy hazatérés. 

 

Nagy lelkendezést nem fogok most ezek körül csapni, mert nem őrzök túl fantasztikus nyaralási élményeket. Nem emlékszem hogy valaha is játszottak volna velem a szüleim, akár otthon akár nyaraláson... Így aztán pont úgy nyaraltam, ahogy a hétköznapokon éltem, csak épp nem otthon voltam. Persze jártam sétálni az anyukámmal a tó, vagy folyóparton, blablabla, de sosem voltak olyan dzsámborik amiket mi csapunk a gyerekekkel. Apám miután ráébredt, hogy nem tud megtanítani úszni, mert annyira beszari vagyok, hagyta a francba az egészet, anyukám be se jött a vízbe... Viszont ha kiolvastam az aktuális könyvemet mindig megvették a következőt. Így jártam én Alaszkában, miközben ki sem tettem a lábam az Alsóbélatelepi üdülőből. Valószínűleg unalmas régi nyarak alatt szoktam rá az emberek megfigyelésére is. Ezt még most is csinálom néha a strandon :), meg a buszmegállóban, meg az orvosnál, meg a ... valószínűleg mindenhol :)

a szegedi nyaraló stégjéről

a szegedi nyaraló

szabadstrand a Sárgán

 A szegedi nyarak meghatározóak lettek az életemben. Ma is Szeged az a hely amit magaménak érzek, bár a hegyek hiányoznak :), órákig el tudok(tam) mabulászni a Tisza parton, vagy csak ülni valamelyik téren..., fagyit enni a Virágban, vagy később kisfröccsöt inni a Szőlőfürtben...

Volt egy nyár, a 7. osztály utáni mikor a családi nyaralás után engem ott tartott maguknál egy szeged nyomdász és a felesége. A saját gyerekeik már nagyobbak, voltak, a férfi nyomdász volt, a nő fodrász és a szabadtéri játékokon dolgozott. Abban az évben ment szegeden az István a király. Egész nap csavarogtam, a nagylány LGT és Piramis lemezeit hallgattam, majd délután besétáltam a városba, felmutattam a kis kártyámat és már bent is voltam a "világ" legizgalmasabb forgatagában. A Kirov balettől kaptam egy (gyakorló) balett cipőt :) és mindenki nagyon kedves volt. Én meg végignéztem az összes létező előadást...

hazafelé - Opatija

szem, szem, száj :)

Egy, megérett a meggy

kettő, megérett a Vitya :)

Matek 4, Magyar 3, Töri 4, Informatika 4, Angol 4

És ez sokkal jobb, mint amire én felkészültem, így most 40 doboz sörrel tartozom, nem is tartozom, inkább karitatíve hozzájárulok a hétvégi ünnepléshez :)

Még egy reggeli "pékhez menős" sorozat

Felirat hozzáadása

Néha

felmegyek a papagájos fórum oldalra megnézni, kinek hogy van a csirkéje. Nem túl sűrűn, mert így is sok körülöttem az 1 nm-re jutó idióták száma, ott meg volt idő, hogy ez erősen feldúsult ... Nem is nagyon szólok hozzá semmihez, nem hiányzik nekem, de a minap ezt a linket leltem amott: http://www.midwayfilm.com/

Megrázó képek következnek. Megköszönném, ha Ti is megmutatnátok másoknak, elrettentésül, okulásul... hátha számít az a picike is amit mi magunk tudunk jobbítani a világon.

A képhez, illetve a videóhoz kapcsolódó cikk itt.

Funtana

egy élhető falu
Reggel a pékség után ellógtunk kicsit ...

Pula