A mi autónk nem menő, ráadásul már kamasz is, és mint olyan rengeteget zabál. De mi szeretjük. Kicsit féltem, hogy a mi autónk becenevén Nubi (Daewoo Nubira) hogy fogja bírni a nagy utazást. Előtte el is vittük felülvizsgálatra és rá is költöttünk a mi mércénkkel egy kisebb vagyont, ami be kell látni normális mércével nem sok pénz, és Nubi nem egy pénznyelő ilyen téren, mert igen ritkán betegszik meg és akkor sem súlyosan. A Nubiban az is nagyon jó, hogy ő egy kombi, jó sok mindent lehet belepakolni és viszonylag kényelmesen el lehet benne férni. Persze mikor vettük még nem sejtettük, hogy itt óriások fognak felnőni :)
Száz szónak is egy a vége Nubi jól bírta az utat, pedig volt hogy próbára tettük szegényt :)
Az utat a gyerekek is jól bírták. Nagyon féltem a nyűglődéstől, és hogy egy idő után az unalomtól majd basztatni fogják egymást, rosszalkodni kezdenek, de nem. Az ott vagyunk már? kérdés sem hangzott el, viszont szó esett például a szinesztéziáról. Odafelé azzal szórakoztatták egymást, hogy mihez hasonlít a táj. Így Horvátország felé megjártuk Kanadát és egyéb távoli helyeket is. Fél hatkor indultunk, a szállást déltől lehetett elfoglalni, addigra ott is voltunk. Egyszer álltunk meg pisilni, és betartottunk minden közlekedési szabályt. Ez nálunk alap, mármint a szabályok szerinti közlekedés, bár Istenlába nagyon gyorsan és jól alkalmazkodik a szabályokhoz, de erről majd később.
Az egész odaút jó hangulatban telt, még csak el sem tévedtünk, ebben azért biztos nagy szerepe volt a "néninek" (GPS), mert mikor én navigálok akkor kalandosabb útjaink vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése