Van ez a Karácsony

Nem igazán az én műfajom, de van. Néha nagyon sajnálom/szégyellem, hogy szegény gyerekeimnek nem tudok igazi ünnepi hangulatot teremteni, illetve, dehogynem. Vannak közös kajálások, gitározás, filmnézés... csak az az áhitatos meghittség, gyertyagyújtós, kiöltözős koccintásos ... na az nincs. Nekem nem hiányzik, nyilván pont ezért nincs, de ki tudja később nem válik-e kárukra, hogy az anyjuk nem tanította meg őket ünnepelni. Mondjuk ez most már mindegy is.
Szerintem ott veszítettem el a fonalat mikor Istenlába el kezdett folyamatos munkarendben dolgozni, és se az ünnep előtt, se az ünnep alatt nincs hosszabb időt itthon folyamatosan. Viszonylag nehéz meghitten karácsonyozni december 25-én, úgy hogy az utána következő két nap Ő dolgozni megy,m aztán egyet itthon van, aztán dolgozni megy(ünk)..... Próbáljon csak valaki belesűríteni egy estébe és egy napba testvéreket, nagyszülőket két oldalról .... Rögtön nem olyan áhitatos az egész. Szóval nem szeretem na, idén meg különösen nem. Rettegtem tőle, és most hogy épp benne vagyok is eléggé utálom. Hiányzik anyukám, ami nem lenne akkora baj, mint az a teher, hogy soha többet nem látom. Nehezen bírkózom ezzel, pedig sosem tapadtam piócaként anyámra. Csak úgy ott voltunk..., ha kellett, meg néha akkor is amikor nem... De ez a soha többet... ez felfoghatatlan.

Nők a pult mögött...ja, nem pasik a fa alatt

Húúú, a kedvenc pasikat kaptam Karácsonyra, már csak Bandi hiányzik, kiáltottam fel és a teljes családom megrökönyödve nézett rám, hogy ugyan mióta hiányzik nekem a tesóm, de megnyugtattam őket, nekem a Lovasi hiányzik. Hiánypótlás céljából egész délelőtt Kispál és a borzot hallgattam :)

Az illat ereje

A fejem búbjáig ellep a mézeskalács (piparkakku) illat :) miközben én csak itt ülök, illetve kötögetek. A fiúk meg (Istenlába+Bebe) kint sütögetnek a konyhában. Persze idehallom hogy folyamatosan fetrengenek a röhögéstől, mert mindenféle Star Wars alakokat figuráznak (ollóval, meg késsel) és jókat kacarásznak. Az imént hallottam egy "kinyír anyád" megjegyzést is :), pedig tőlem aztán nyugodtan lóghat a teljes csillagromboló flotta is a fáról :) Apropó fa, már az is van, keskeny és magas (pont az ellentétem :) és mivel a jövő hetünk húzós lesz és Istenlába a hétvégén is dolgozni fog már a nagy bevásárláson is túl vagyunk. 

Azt hiszem ajándékot sem kell már vennünk, de ebben sosem vagyok biztos :) Szokásomtól eltérően ma kifejezetten várom a karácsonyt, biztos az illatok (fenyő+mézes) teszik. 

Eljött az én időm

Mint az elég köztudomású az advent nem annyira jön be nekem :) Igazából nem is a Karácsonyt, hanem az azt megelőző cirkuszt utálom. Annál jobban kedvelem viszont ezt a békés-puha karácsony után nihillt.
A Karácsonyt a saját hagyományaink szerint az esti karácsonyfa díszités nyitotta 23-án. Az ébredező gyerekek másnap reggel a fa alatt találták az ajándékaikat. Idén egy nagy közöset. És onnantól folyamatos a móka. Volt itt ünnepi vacsora mamával-papával, ünnepi ebéd mamával-tesóval, én tesómék szinte minden délután hol gyerekkel, hogy anélkül. Volt sütés-főzés tinglitangli módon és szuronyroham verzióban, de leginkább csak játszás, filmnézés, olvasás, semmittevés volt. Pont ahogy szeretem. Érzem is ahogy simulnak a ráncaim. Istenlába holnaptól 3 napot dolgozik, én pedig pénteken egyet, de utána még itthon leszek egy hetet :) ha minden igaz nem is egyedül. Nagyon élvezzük ezeket a munkanélküli együttlevős napokat.

Ja, igen, minden vágy teljesült, lett dolce gusto, meg zila tortaforma, meg istenlábának vmi II. Vh-s gázhenger amilyen még nem volt (szerintem mind egyforma, de mivel szerinte meg a kávé az kávé bármilyen kütyüből jön is ki, és mivel mindketten tudjuk, hogy hülyeséget beszélünk így békén hagyjuk egymás hóbortjait).

Ez úton köszönjük a képeslapot NHnének és Táltos Bandinak :) Pusszancs!