Szentendre-Budapest
Mindig is kultikus csodálattal tekintettem a Szentendre-Visegrád-Esztergom háromszögre. Aztán persze sok minden elmarad attól amire az ember számít. Szentendréről tudtam, hogy nem hazudik, emlékeztem a zegzugaira, viszont azon pár alkalommal mikor ott jártam minden dugig volt turistával. Februárban szombat reggel kilenckor viszont úgy érezhettem csak azért van ott ez a gyöngyszem, hogy én fényképezhessek. Az időjárás kegyes volt, és bár tudtam, hogy menni kéne, mert Mizo vár azért egy órát csak elloptunk magunknak, ha már arra vitt az utunk.
Szeretlek Szentendre (lehet leszek eszperente)
Aztán persze odaértünk Katiékhoz is, ahol megint repült az idő. Észrevétlen szaladt el két óra a madárszobában, aztán sietni kellett, mert vártak már a fiúk :)
