lesz életem hete. Mondjuk ezt simán vágtam már a múlt héten is.
A melóban végfázisba ért a tankönyv szerkesztés. Bár Dumbledore mellett nem sok szabad kapacitása marad az embernek, de muszáj volt beszállnom, lévén én vagyok az egyetlen aki nyomdatechnikai ismeretekkel bír. Most a lektoroktól visszajövő fejezeteket nézem át, hogy melyikben van annyira szar ábra (mindegyikben hahaha) amit meg kell csinálni, hol vannak szóközzel összebarmolt táblázatok...
Szóval fogok egy fejezetet, beszámozom a benne lévő ábrákat és táblázatokat, majd kiválasztom melyiket kell újraalkotni és nekiesek. Mindeközben Dumbledore percenként basztat csibészkedik, a telefon folyamatosan cseng, hallgatók jönnek-mennek, levelet írunk a dékánnak és így tovább. Igazából nem panaszkodom, mert pontosan ez a munka, mármint a könyvkészítős az ami nekem való, és amit élvezek, a többi körülménytől csillog egyre ezüstösebben a hajam (meg mert annyira lusta vagyok festeni).
Mindeközben Istenlába délutános, és így nincs léleköntés, meg babusgatás sem :( és nekem így kell léteznem ebben a rút világban. Ráadásul vasárnap is dolgozni fog, mert neki nem elég a hosszú munkahét, ő kérem überel. Erről most eszembe jutott, hogy így vásárba menés sem lesz :(, ezáltal lángos sem...
Pfujjj, hogy vinné el az ilyen hetet az ördög (kivéve azt a percet amikor jutalmat kaptam).
Szóval nehogy azt gondoljátok, hogy én itt most panaszkodom (miközben annyira fáj a derekam, hogy alig bírom emelni a lábam), mert nem, én eszméletlen frankón vagyok és igazából (de tényleg) überfrankó életem van, csak nincs itt Istenlába, hogy ezt tudatosítsa bennem.
 |
| Valami jó kis muzsika kéne már |
