Istenlába kényszerszabadsága és a végre elálló eső, valamint az én szabadság-szolidaritásom lehetővé tette, hogy ma napközben térfigyelést tartsunk édes kettesben. Az első tér amit megnéztünk faramuci módon - gyerekek nélkül - egy játszótér volt Uránvárosban.
egy darabka múlt
A városrész ezidáig az ötvenes évek nyomait idéző, kicsit elhanyagolt látszatot keltett. Az ötvenes évek nyomai persze még mindig megvannak (szerencsére), és az elhanyagoltság nyomai sem tűnnek el hipp-hopp nyomtalan (sajnos), viszont szuper játszóteret építettek a városrész frekventált helyére. Hibátlan, tökéletes, szemet gyönyörködtető, okosító....
Városnéző sétánkat a belváros közeli 48-as tér felé folytattuk ami közvetlen a Jogi és közgáz kar mellett található, ennek közelében épült a Tudásközpont, ami igen ronda, így nem vettük a fáradságot, hogy keresztülvágtassunk az építési területen és megörökítsük, valamint mivel semmi látnivalóval nem kecsegtet, így nem mentünk el a Zsolnay projekt területére sem.
Szóval a 48-as teret vettük célba, nem kellett volna. Egy működő munkagép, öt ücsörgő munkás, feltúrt tér, és egy elgondolkodtató parkbejárat fogadott.
Innen csalódottan a belváros irányába távoztunk, mert már nagyon hidegem volt. A Király utca ezen oldali végét pedig amúgy sem sűrűn látom. Itt fotózhattam volna, bár sok minden látnivaló nem akadt, és kedvem sem nagyon volt, hiszen nem sütött a nap :)
Nagyon muszáj volt a Mekiben ebédelni, mert ott volt :)
A Széchenyi teret ellepték a takarító munkások, tucatjával sertepertéltek, ami dicséretes, de engem akkor is zavart. A tér még mindig börtönudvarszerűnek hat számomra, de már barátkozom vele, más lehetőségem nem lévén. Tetszik a vakok és gyengénlátók számára kihelyezett braille írással feliratozott bronz látvány-tér.
A Városháza előtti "szökőkút" faramuciságán túltesz a tér ellenkező oldalán beüzemelt "vízlépcső". Én nem tudom kinek a kije érdekelt ebben a városban a szökőkút iparban, nyilván anyagilag rendbeszedte az életét, de logika és fantázia híján lehet szegény.
Ezt a virágos megoldást a város összes zöldterületének kiírtása után nagyra értékelem, de azért jobb lett volna valami kevéssé temetős kompozíciót kitalálni.
Persze lehet, hogy napsütésben-langymelegben mindez boldoggá tett volna :)
Ja, és mindemelletteztleszámítvaénamúgyiseléggé boldog vagyok :)