2009. július 2., csütörtök

Makacsegydög


A Nubi (szeretett brümink) tegnap reggel megadta magát, és mint egy makacs öszvér (beállította a fékjeit) és nem volt hajlandó dolgozni vinni. Szerencsére a tesóm sáros volt az autószerelés elmaradásában (mivel hetek-hónapok óta mondjuk neki, hogy el kéne vinni kocsidokihoz), elszégyellte magát és azon nyomban orvosolta a hiányt. Különben aztán itthon dekkolhattunk volna egész hétvégén, így viszont unokatesós bandázásra megyünk Orfűre.
Somi jól van, minden este telefonál, boldogságos hangja van, minden nap fürdenek, ma indián nap van, holnap Tihanyba mennek...
Vitya két napig nem volt címerezni, mert az adott tábla kész lett, és az újat még nem jelölték ki, de állítólag holnaptól újra megy.
Én ma jól elfáradtam, mert a nagyfehérre rájött a közlési láz.
Istenlába délutános, sok vizet nem zavar.
Palika már megint beült a sátrába kint és ki sem jön. Istenlába azt mondta elveszi tőle, mert totál aszociális lett mióta sátra van. Csak ül ott fent és prüntyögő előadásokat tart.
Eddig azt hittem, hogy csak a fedett pályás teniszt nem szereti, mert ott bosszantja a cipő nyikorgás, de nem. Ennek már a füves pálya se jön be. Állandóan tiltakozik ha teniszt nézek, így ma muszáj volt elmagyaráznom neki, hogy a tenisznézés alapfeltétele a családban maradásnak. Na, ha ezt olvasná a fekete észosztó biztos hosszasan elmagyarázná nekem, hogy mentális károkozó vagyok és gátlom a madaram a szabad vélemény-nyilvánításban, a végén még le is csukatna.

Fontos megjegyeznem, hogy a mai égszakadás sem maradt el.
De ha holnap nem esne véletlenül akkor majd locsolunk :)

Holnap péntek! Anyukámnak ma van a szülinapja! Ma volt fizetés!
Micsoda mozgalmas egy élet (ahhoz képest, hogy semmi sem történt)

2 megjegyzés:

Aniko írta...

Tetszik hogy az egyszeru mindenapi èletet rohejesnek le tudod irni! Jò dolog humoros szemmel làtni a vilàgot!
Legjobban az 'istenlàba' nèv tetszik !!!!:-))
Szia!!
ANiko

mágika írta...

Néha, na jó nem néha mindig, annyira nyakatekerten borzasztó ez a világ, hogy lassan megtanulok minden apró jót értékelni, és minden gyötrelmen nevetni. Ez többnyire sikerül, de sajnos nem mindig.

Istenlába... annyit mondták az ismerőseim mindig az én türelmes drága férjemre utalva, hogy megfogtam az Isten lábát... Én meg nem ellenkeztem :)