2009. július 20., hétfő

Nyomdás golyózós

egy kis munkával és némi türelemmel ez lesz ...


A reggelem a tegnap előrejelzett szerint a nyomdában indult. Elég érdekes volt, mert a főnököm (mármint a volt főnököm, de ezt sosem fogom megszokni) akivel megbeszéltem ezt pénteken (amikor is ő a Balcsin volt) nem szólt a többieknek, így elég hülyén néztek mikor megjelentem fél nyolckor :)
Az igazság kedvéért azt is meg kell jegyeznem, hogy a két (volt) közvetlen kolléganőm sem volt lelkesebb nálam, illetve nagyon tarózkodóan viselkedtek (Istenlába szerint egyszerűen csak irigyek, mert a vak is látja, hogy én jól vagyok, és jó helyet találtam magamnak).
Miss Rázomavalagam azért igyekezett nagyon beszélgetni, én meg válaszolgattam is, ha kérdezett, meg meséltem neki egy kicsit az Intézetről, de leginkább ezerrel szkenneltem. Olyannyira, hogy másfél óra elteltével gyanúsan készen kezdtem lenni :) Ez Intézeti gép tempóval eltartott volna délután háromig.
Így félt tízkor már - az egyébként délutános - Istenlábával az ócskásnál kotorásztunk golyós üléshuzatot, amit hazaérve gőzerővel igyekeztem szétszedni, közben mostam egyet, és egy kolleganőm férjének a szakadt nadrágszárát is megvarrtam. Szóval igen hasznos napom volt :)
Délután fél háromkor elindultam a város másik felébe a gyerekekért. A busz elment az orrom előtt, de mivel már ilyen jól belejöttem az időhasznosításba addig legalább bevásároltam míg jött a következő. A jól szervezettség jegyében még a buszról felhívtam a skacokat, hogy készüljenek, mert tíz perc múlva ott vagyok, és ha ügyesek vagyunk ugyanezzel a busszal vissza is tudunk menni. Azt persze nem tudhattuk előre, hogy arra amire majd átszállunk húsz percet kell várni :( Somi bevállalt némi golyóbontást cserébe ha sütök gofrit, és csak a hasznosság végett az idő alatt sütöttem kiflit is. Majd a gyerekek játszózni mentek én meg nekiálltam felépíteni a lebontást. Szerény számításaim szerint még kell egy golyós ülést szereznem, mert egy ülésből csak 10 sor golyó leszen, és nekem 40 kell, az ócskásnál viszont csak két golyós ülés volt, meg nekem is vannak tarcsi golyóim :) hehehe, de még így sem leszen elég. DE! mire kell minden meglesz :)
Igen hasznosan telt a délután, Katikám, már a negyede megvan :)

Kaptam sms-t is egy kolleganőmtől, hogy milyen uncsi nélkülem... :)

Több felvonásos beszélgetést folytattam Katival, akinek van új unokája :)

Sajnos "az én gyerekemről" még nincsen hír :(

De majd holnap :)

Istenlába lassan, de biztosan készrevarázsolja az új kalitot :)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

De ismerös is ez a szervezés-versenyfutás az idövel-hasznosság...brrrr..... 8 dolgot egyszerre csinálni, ügyesen... de jo is nagyobbak már a gyerekek na meg az is hogy már kiörgedtem s nem tudok olyan gyorsan futni, hogy az idövel versenyezzek:) Ügyes vagy, de csak ovatosan!

"Gabriellas"

anyámlánya írta...

nemhiába vagy kreatívként linkelve a blogomban! :-)
mindíg csak ámulni tudok az újabb, és újabb ötleteiden.

Mizo írta...

Annyira kreatív ez a nőci, hogy ő oldotta meg a gordiuszi csomót ezzel az ötlettel, mert tudtuk, hogy az ajtóra valamit szerelnünk kell, nehogy kirepüljenek a kis bülbülszavú rózsák, de a hagyományos térelválasztók túl ritkák és könnyűek!!! Szóval kitalálták és még a tetejébe meg is csinálják helyettünk..... szuperbarátok!!!!!:-))))

mágika írta...

Jó van már elég lesz, no! Nem szeretem, ha a glóriám fénye a szemembe világít. Nincs ebben semmi se, és nálam sokkal krejjjatívabb embereket ismerek. Mizokám ez itt nem is golyós függöny, hanem szeretetfüggöny, ma például gyerekmunkával készült el a következő negyede, ergo már megvan a fele :)