Aranyosak vagytok, hogy így izgultok értem.
A mai napot, majdnem eseménytelenül éltem át. Reggel elbattyogtam a munkaügyre, leadtam a még hiányzó papírokat (holnap üzemorvoshoz kell majd mennem), mire visszaértem a helyemre, már ott volt a csaj aki eddig ott dolgozott, bejött hozzám egy kicsit, mielőtt a papírjait intézni kezdte. A prof. délelőtt jött be valamikor, de az unokájával volt, így nem nagyon molesztált senkit. Én nem is láttam, csak délután háromnegyed háromkor amikor berobogott, lediktált egy levelet, meg egy anyag javítását és elrohant háromra valami megbeszélésre. Vicces, hogy abban a negyedórában is sikerült azért gyomorgörcsöt kapnom, de ez állítólag nem látszott rajtam. Tipikus szőke nős módon mikor kiment és leellenőríztem a cuccot, akkor nekiálltam szenvedni elmentettem, áttettem pen-re, jót tettem át... és egyéb görcsök.
Az egyetem anyagi hátterét jól mutatja, hogy nálam nem csak net nincsen, de még csak a belső hálózaton sem vagyok rajta, így ha nyomtatnom kell vagy mélt kell küldeni akkor oda kell kuncsorogni magam valaki gépéhez, mert csak egy hálózati nyomtató van. A gép amin dogozom muzeumi darab, egy 98-as windows-zal, az én pendrive-omat fel sem ismeri, de illesztő programot meg net híján találni sem tudok hozzá. Úgy zakatol, hogy néha komolyan megijedek tőle, és délután mielőtt eljöttem, hiába mondtam neki, hogy kikapcsol, ez bszott rá, csak kiírta, hogy a win leáll, de még tíz perc után is ugyanitt tartott, így aztán fogtam és kinyomtam a szemét. Remélem reggel elindul majd. Ami nekem (mint biztonsághoz ragaszkodó embernek) borzalmas még, hogy nincs megosztva a gép vinyója, lehet, hogy olyan kicsi, hogy nem is lehet, és semmiről nincs biztonsági másolat. Ez azért elég durva szerintem.
Szóval a mai napom abból állt, hogy egyfolytában attól fostam, hogy mi fog történni, de nem nagyon történt a negyedórás professzorozáson kívűl semmi. Én meg jól elfáradtam az idegelésbe. Diktafonnal még mindig nem találkoztam, remélem összetudok kotorni majd magamban annyi mérnöki zsenialitást, hogy rájövök a kezelésére.
Nem volt rémes, nem történt semmi negatív, de mégis olyan feszült vagyok :(
Meg kéne már tanulnom, hogy itthon ne aggódjak nem itteni dolgokon, de nagyon nem megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése