Vasárnapi kapirgálós

Istenlába hóbortjainak élve tűzrakót és ahhoz vezető kacskaringós téglautat építgetett


Persze mindezt csak az után, miután teljesítette a csemeték fabalta utáni igényét :)


Íme a tűzrakóhely (még nem túl látványos), de hát ugye egy nap, az csak egy nap
A köveket jó messziről kezdték még tegnap összeszedni Vityával és a kicsikkel, aztán meg cipelték jó messziről, mert a kertben nincsen kő. Ide fog vezetni majd a téglaút.


Én a nárcisz és tulipán sorok közé, alá ültettem nyáron-ősszel nyíló virágmagokat. Ha lesznek olyan jók és kikelnek, akkor tavasztól-őszig mindig lesz valami ami virágzik.
A hordó (ebben égetjük el a szemetet) mögötti dzsindzsásban a fügefa alatt gyöngyvirágot is találtam.
Dísznapraforgót is ültettünk, mert a gyerekek ragaszkodtak a mag megvételéhez, mondván, hogy olyan márpedig kell!
A veteményest is kibővítettük 4-5 sorral a paradicsompalánták mellett, abszolút kisérleti jelleggel, mert paradicsomot és paprika magokat ültettünk, a palántázás fázisát kihagyva. Mert ugye a palántázást itthon kéne csinálni, mert a palántát öntözni-gondozni kellene, viszont az erkélyen "sarazás" nem tartozik a kedvenc időtöltésünk közé. Szóval kisérleti veteményesünkben vagy nő majd valami, vagy nem, ez van.
Idénre szerintem ennyi lesz. Most reménykedünk, hogy a héten fog esni az eső, mert a ciszterna üres, legközelebb pedig csak jövő szombat este tudunk kiszaladni öntözni. Addigra még kell szereznem kannákat (kérek a nyomdából kiürült hívós-fixálós kannát), amiben viszünk vizet. De azért sokkal egyszerűbb lenne ha esne. A tegnap elültetett paradicsompalánták (amiket Zsuzsa nénitől kaptunk) eléggé ki vannak feküdve, pedig őket azért öntözgettük.

Azt hiszem a mai ásózás, kapálás és hajlongás mindenképp jót tett, mert tegnap ilyenkor sokkal kevésbé volt fitt a mozgásom (gyakorlatilag alig bírtam megmozdulni) és éjszaka is nyögtem rendesen minden forduláskor. Ma viszont miközben kerteltem kutya bajom sem volt, persze miután leültem... alig bírtam kiszállni az autóból :)
Mivel annyira ismerem már magam, hogy ha ilyenkor leülök többet fel nem kelek, így itthon egy gyors mosogatást követően gofri sütéssel nyitottam, és csak aztán nyúltam el egy kád vízben.
Jó kis hétvége volt na, végig a jó levegőn, szerintem mindenki élvezte.
Mág nem is mondtam, hogy a nagy fehér bálnatestemet megmutattam a napnak (bikiniben), és most olyan szép piros a hátam, hogy csak na. Szóval egy igen ritka faj, a szárazföldi piroshátú nagy fehér bálna egy példánya írogat éppen.
Kint volt velünk Albert bácsi is, aki a Zsuzsanéni férje, a Zsuzsanéni meg az akié a kert. Őt nem zavarja a bikinis bálna testem, mert kicsi korom óta ismer, és úgy szeret ahogy vagyok, és sokkal idegesebb volt rám, mikor sovány voltam. Albert bácsi gondozza a szőlőt, metsz, permetez meg ilyesmi, általában nem is látjuk, mert akkora ez a kert, a szőlő meg leghátul van.Viszont jó ha néha ott van, mert legalább van kitől kérdezni, olyasmit ami másnak lehet, hogy evidens, nekem viszont....
Ma például egy csomó gazt védetté nyilvánítottam, miután szépnek találtam. Hát hol érdekel engem, hogy az gaz, ha egyszer szép. A szépség a lényeg, nem a nemesség, mármint nálam a kertben Mizokám, mert nálad azért számíthat a nemesség is :) (jelzem akkor is Csibi a kiráááály)!