hat hét és hét

Hat hét telt el, és még mindig élvezem. A végén még tényleg így maradok :) A kalóriabázis segítségével egyszerűen nyomon követhetem, hogy adott pillanatban hogy állok a kalóriabevitellel, nem kell számolgatnom. Sajnos a szükséges tízórai és uzsonnázgatás még mindig nem pálya nekem, de ha nagyon kevés kalóriát eszek a reggeli, ebéd étkezésekkor akkor egy kis gyümölcsöt, korpovitot, joghurtot beiktatok, hogy boldog legyen a dietetikusom :)

A mozgás... lassan eljön az ideje, hogy a szobabiciklit leváltsam rendes bringára, mert bármennyire utálok is a gemenci erdő területén kívül biciklizni annál sokkal jobban utálom ezt az unalmas és rohadtul tekerős szobabringát. Pont úgy érzem magam, mint a hörcsög abban a forgó szarban. Tegnap 45 percet gyalogoltam inkább. Szegény Istenlába jól rácseszett, mert ő kérdezte nem megyünk-e sétálni kicsit, mert ő megnézne egy fagyizót a Rózsadombon én meg elkísérhetem, mert nekem úgyis kell a mozgás. Megállapodtam vele, hogy OK, de nem lötyögünk, hanem megyünk, és én találtam is egy olyan ritmust magamnak ami tényleg tempós volt, de nem lihegős-meghalós, erre a láb közölte, hogy ő többet nem jön így velem gyalog, inkább jön mellettem biciklivel, mert neki rohadt kényelmetlen ez  a rohanás. Szerintem nagyrészt vetített, hogy királylány lehessek, bár megkértem rá többször is, hogy ne tegye, mert szükségem van egy racionális, őszinte véleményre, nem csak a sok de jól nézel ki ágikára.... A kolléganőim nagyon cukik ugyanis, nekik én mindig szép vagyok és csinos, és jajj mennyire látszik már a derekadon, az arcodon... miközben én nem látok semmit, és Istenlába se igazán. Mindettől függetlenül ma mérlegre álltam, és hurrá megszabadultam még egy kilótól. Összesen eddig -7 kg, -2% testzsír (ezt egy kütyüvel méri a dietetikus) és a másodfokú elhízás kategóriából máris az elsőbe kerültem. 37,2-ről 34,8-ra csökkent a BMI-m. Mikor 75 kg leszek (mikor leszek?) akkor fogok átkerülni a túlsúlyos kategóriába. Szerintem ott már jó lesz nekem :) Jó lenne ha februárig véghezvinném ezt.

Most már van annyi erőm és kitartásom, hogy újra járhassuk a hegyeket hétvégente, már ha Istenlába nem dolgozik épp mindkét nap, mint most. Sokkal jobbnak gondolom a mozgást ilyen formában, meg bringázás formájában, mint az itthoni igen fárasztó ám kínos bohóckodást. Ettől független persze mindjárt nekiállok a tv előtt ugri-bugrinak. Képtelen vagyok ugyanis a pulzusomat az előírt tartományba (127-142 közé) emelni. Egyszerűen ha felszáll a bicikli akkor sem lesz 115-nél magasabb a pulzusom, a gyaloglás is 110 köré vitte csak, most ki kell próbálnom mennyire dobja meg a kardió tréning (zóna light). Alapból nagyon magas a pulzusom 100 felett volt régen - mikor még nem szedtem gyógyszert - akkor mikor nem csináltam semmit. Most 70-80 között mozog ha ücsörgök, és beledöglök mire 100 fölé tornázom. 

Hát itt tartok, már azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer majd fussak :)