Mondjuk vele még zavarosabb volt, ellenben biztos volt..., biztos lehetett benne az ember, hogy minden nap sík ideg lesz, minden nap azt fogja gondolni, hogy ilyen nincs (és mégis volt). Most viszont minden olyan bizonytalan. Minden nap körvonalazódik valami a jövőből, ami lehet akár jó is, de én még egyszer sem vertem a seggem örömömben. Dben az volt a jó, hogy én úgy voltam jó neki ahogy voltam. Ő grafomán volt, nekem meg nem gond megszerkeszteni és betördelni egy könyvet, na erre nem igazán lesz szükség mostanában. Ellenben kell majd kutatási adatokból grafikonokat gyártani, előadás diasorokat csinálni.... csupa olyan dolog amiről fingom sincs. Az új főnököm meg annyira más. Próbál demokratikus lenni, és szeretné ha jó lenne a légkör, meg csupa pozitív dolog. Nyilván az én saram, hogy bennem pillanatnyilag inkább negatív érzések vannak. Nem vagyok benne biztos például, hogy mindig azt gondolja amit mond. És annyira körülményesen mond dolgokat, hogy aztán hosszasan kódolom magamban az információt (jó mondjuk néha én is pont ilyen lehetek mások számára, de én nő vagyok :)) D. szobája még mindig nincs kipakolva a család által, talán a jövő héten. Aztán el kell kezdeni felkészülni a beköltözésre. Az új tanév kezdete tele lesz nehézséggel, és folyamatos igazodásokkal ez tuti. Meg kéne próbálnom mindezt nem túlspilázni, lesz ahogy lesz, de én erre nem igazán vagyok képes, nekem muszáj mindig rágni magam :(
Érzelmileg most már talán nem fog annyira megviselni a szoba ki-be történet, de még nem vagyok túl a dolgon, néha magamat is meglepve elpityeredek dolgokon.
Mióta D. elment nem kötöttem, nem horgoltam. Ez is zavar, de egyszerűen nem vagyok képes rá.
Hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése