Pali és Chili (PaChili)

Palika de Lány

Chilike de Brünhilda

Régen írtam már a tollasnépségről, aminek leginkább az az oka, hogy a szabadidőmben Chili rajtam lóg, hátráltatva minden hasznos tevékenységben, amik legtöbbjéhez amúgy se lenne kedvem :)
Palkó a szokványos csendes szemlélődő formáját hozza, és talán szelídebb is lett mióta Chili nálunk van. Mondjuk előtte sem volt egy vérpapagáj, de látja hogy Chili mennyit dögönyözteti magát és ő sem akar kimaradni. Régebben a kintlétei alatt inkább a játszóján mutatványozott, és csak néha-néha reppent valamelyikünkre, akkor sem azért, hogy fogdossuk, csak úgy megűlt. Manapság sokkal aktívabban vesz részt az életünkben, és a tollasmajomsághoz híven nem kimaradni semmi buliból.
Nagyon érdekes a különbség kettejük között. Már alkatilag is, míg Palika de Lány gyakorlatilag Hamupipőkére, addig Chili Bubó doktor Ursulájára emlékeztet. Ha Palkó rászáll az emberre azt meg sem érezni, és aztán elücsörög nyugodtan. Mindez Chilivel és a suta landolásával már maga egy kihívás, nem beszélve arról amit rajtunk művel, mint egy úthenger. Palika elé ha kaját teszünk akkor óvatosan közelíti meg, először csak hozzáérinti a csőrét, majd hátrál, bátorságot gyűjt és újra szemlét tart. Mindezt Chili előadásában egy szárnyasdisznó sárban fetrengéséhez hasonlatos. Mert nehogy már Ő féljen valamitől. Ugyan. És nehogy már finoman közelítsen. Elrugaszkodik lesz ami lesz alapon és igyekszik a kiszemelt dolog közelében landolni, na most ha arra felé az én arcom tűnik a legjobb leszállóhelynek akkor ott. Ezt követően szó szerint röfögve ráveti magát a kiszemelt tárgyra vagy ételre (pl. beleül a tányérba) és vígan dagonyázik önnön sikereiben.
A tizedmiliméter pontosan manőverező, gyakorlatilag hang nélkül szárnyaló Palika mellett Chili olyan mintha egy teljes helikopter raj jönne éppen, de csak gyarkorló repülésre, mert a kivitelezés (legalábbis Palihoz hasonlítva) hagy maga után némi kívánnivalót. Édes "kis" Brünhildánk azt viszont már megtanulta, hogy a függöny bármikor biztos leszállóhelet nyújt neki, így ha elvéti a landolást kiszemelt áldozatán akkor nehézkes irányváltoztatások közepette megcélozza a függönyt. Bár a múlt héten már megfigyeltünk nála némi repülésbeni fejlődést, miszerint egy pillanatra gyakorlatilag a levegőben állva új célpontot keres és közelít meg.
Néha aprócska jelét adják az egymás iránti érdeklődésnek, múltkor pl. egész közel kerültek egymáshoz, míg az érdeklődő kisdömper annyira közel nem került, hogy gyakorlatilag lelökte Palit a kapaszkodóhelyéről, és így elrepült. Mikor Chili a padlón "röfög" a "most már pediglen magot fogsz enni" előadás idején Palika gyakran odasasszézik egy kis zsákmányért. Imádom azt a bátortalan totyogást ahogy ezt teszi, merthát kéne az a mag, mert nehogymáne, de ott van a röfögő szörny is.
Chili órákat képes randalírozni rajtam, kurkászni, a fülem morzsolgatni és a kezemmel harcolni, és néha bizony rá kell morogni, hogy ne durvuljon, Palkó csak leül a lábamra és szundít egyet.
Palkó ott pottyant ahol épp van, de az a kis kakipötty nem okoz nagy károkat és egyszerűen takarítható. Ha Chili lefos, na akkor aztán teljes generál kell. Néha még mindig nagyon vizeset kakál, de gondolom ez függ az aznap elfogyasztott gyümöl létartalmától is, ami nem azonos minden nap. Ha fél óránként a helyére tesszük majd eléguggolva mondjuk, hogy "kaka" akkor szépen leereszti a kis tollas valagát és rákakál az odakészített papírra. Tegnap viszont sűrűbben volt kedve kakálni, így elvesztettük a fonalat a mikor kakált műsorban, így nekem póló váltás, Istenlábának hajmosás jutott :) Istenlába nem volt túl vidám ettől.
A kalitkában Chili lakosztály mindig olyan mint egy cefreüzem. A rácsot az aznapi gyümölcsből felkent vakolat fedi, a tálkából a gyümölcs százfelé dobálva, a víz, mint egy mocsár. Palkó lakosztályában a víz általában tiszta, a maghéja egy helyre vannak szórva, a rács mint a patyolat ...
Chili tisztántartása napi húsz percemet veszi igénybe naponta, miközben ő rajtam randalírozik, és én próbálom elmagyarázni neki, hogy ő tulajdonképpen nem egy mocsári szörny, vagy vízidisznó és igazán viselkedhetne kicsi úrinő modjára. Ilyenkor motyog pár vigasztaló szót a fülembe, nem mintha rászorulnék mert - fura, de - élvezem az egészet.
Palkó a hangokban teljesedik ki, mindenféle csörgést csörömpölés utánoz, és teljesen meg van veszve a neki tetszó hangokért. Órákig ül tévén, és csörög ahogy meglát egy telefont, igazán mókás az életünk. És akkor is százegyedszerre is muszáj elmondanom, hogy Palkó=barnaarcú aratinga nem egy ordibálós hangos madár. Ahogy minden egyéb papagájnak úgy neki is van naponta 3*5 perc mikor rikácsol, de a többi időt jóval csendesebb produkciókkal tölti.
Minden áldott nap mikor Chilit dögönyözöm gondolok Csibészkére - aki az én legkedvesebb papesz barátom - és aki nélkül azt sem tudnám, hogy létezik feketesapkás papagáj.
Márpedig feketesapkás nélkül sokkal szegényebb lenne a világ.