Annyira jó nap volt :)
Reggel hétkor bepattantunk a Nubiba és nekiindultunk. Persze még tankolni kellett, meg az útba eső gazdaságos áruházakba is be kellett szaladni a Vityának terepmintás térdgatyáért. Végigdöcögtünk az épülő (vagy nem épülő) M6-os mellett, ami bár Pesten már legalább 4-5 éve ki van táblázva, miszerint M6 Pécs, de mintha sosem érne ide. Lehet, hogy jobb is persze, így kisebb égés lesz az EKF 2010, mert út hiányában nem tudnak majd idejönni a népek, és akkor nem szembesülnek azzal, a "nagy büdös semmivel" ami itt van.
A néha úttal megszakított kátyúk több helyen csak egy sávban járhatók (útépités miatt), így a két sávos út egyik oldalát piros jelzőlámpával lezárják, majd jönnek a szemből jövők...
Ez persze cseppet sem szegte kedvünket, Somika térképpel a kezében próbálta mindig megsaccolni, hogy a következő település hány km-re van, Bebe játszott valami kütyün, Vitya zenét hallgatott, én nézelődtem, és ott volt még apa, aki kocsit hajt.
Fél tízre időzített érkezésünkbe egy húsz perces késés csúszott, de Mizokáék ezért nem szedték fejünket.
A zákányszéki madárkert csoda klasz, tulajdonosai kedves, segítőkész emberek (de ezt már ezelőtt is tudtuk). Sokféle papagájt, fácánt, libát, kecskét, mókust.... láttunk, finomakat ettünk (természetesen nem a felsorolt fajtákból), és jó bort ittunk (már csak a vérképzés miatt) :), és jókat beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, talán Ádit kivéve, aki előző nap túlteljesítette magát, így járás- és ébrenlétképtelenné vált, de azért hajnalba Cicus felkeltette, és ráparancsolt, hogy most már pedig indulás. Fáradtságból kifolyólag Cicusék Zákányszékről hazafelé, míg mi Mizoékkal Szegednek vettük az irány. Nem is nagyon bírtam volna ki, hogy ez ne így legyen, mert imádom Szegedet, ahogy átlépem a Szeged táblát, mindig sűrű ködben borul rám az eufória, és ugra-bugráló gyerekké (na jó vizilóvá) változom.
A kihagyhatatlan fagyizást a Kisvirágban Mizo apus vezényletével folytattuk le, ezúton is köszönjük, majd a Dóm-téren randalíroztunk (inkább csak a gyerekek). Keveset szóló kamasz gyermekemben a Kárász után végig sétálva, a Dóm térre érvén - szerintem joggal - felmerült, miért is Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa. Sajnos az égi zenekar hangolni kezdett, így szélnek eredtünk, de aztán addig duruzsoltam Istenlábának, hogy hé még nem láttam a Tiszát, hogy 50 m-rel lejebb újra megállva Tiszát bámultunk, majd elsétáltunk egy általam ismert jó kis játszóra, csak, hogy lássák a gyerekek, hogy ilyen is van, mert Pécs ezen a szinten is fejlődésre szorulna. Majd közfelkiáltással - én felkiáltottam, a köz meg beleegyezett - megszavaztunk egy villámlátogatást a Sárgára (Szögödieknek Lapos). Sajnos addigra megnyiltak az égi csatornák, de a két kicsit és engem ez már nem tudott meggátolni abban, hogy egy esernyős gyorsvizitet eszközöljünk Manófalván :)
Mindent egybe véve fantasztikus, felejthetetlen napunk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése