Zászlók, lufik, sör, üditő. Vállalatok, iskolák megadott utcában felsorakozása, majd előirt sorrendben történő felvonulása a dísztribün előtt, ahol a város és párt vezetés krémje kegyesen integetni méltóztatott. Ezt követte a szakszervezet által szervezett vállalati majális, kor szellemének megfelelő aszfaltrajz-versennyel.
Nekem gyerekként csuda jó móka volt a május elseje (bár azt nem igazán értettem miért kell a munkát ünnepelni, mikor a hétvége sokkal jobb. Sajnos időközben már ezt is megtanultam, viszont most meg már senki sem várja el. hogy ünnepeljem - faramuci egy világ ez :).
A kommunizmus-szocializmus igazából semmi mást nem jelent nekem csak a gyerekkoromat. Egy olyan kort amikor bátran ki lehetett menni az utcára, mikor nem voltak érezhetőek a mai világban megszokott anyagi különbségek, egy biztonságos, élhető világot, a maga egyenlőtlen-egyenlősdi módján.
Lehet persze azon vitatkozni, hogy mennyire volt ez az aminek látszott, vagy, hogy felnőtt fejjel mások másként... Ez engem nem érdekel (és ez itt az én blogom :) ), és nem is kell ebbe a postba semmi politikát vinni.
Egyszerűen csak ÉLJEN MÁSJUS 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése