Csak ülni egy kövön, egy meleg kendővel a seggem alatt, nézni, hogy változik a fény, hallgatni az ébredő madarakat és egyéb neszeket, és tudni, hogy az emberek messze vannak... Na jó, ilyenkor általában rámjön a dudorászás, durvább esetekben a dalolászás, és a hallgatóság néha megkérdezi normális vagyok-e..., de nem.
... egy felhőn ülünk, fenn a város fölött, távolról nézzük ahogy átöltözött .... sálálá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése