Jó volt megérkezni. Az unokatesóm nyaralója fent van a hegyen nem messze a kilátótól, annál messzebb a
Hosszú órákon keresztül ültem a teraszon és bámultam a nagy zöld brokkolit, miközben Istenlába üzembe helyezte a kifogástalan televíziózást biztosító berendezését (ez itt a reklám helye, javasolnám a trékomnak, hogy fizessenek érte).
A tévé szerelés kinyilatkoztatott okozója egyébként én voltam, az egész értem volt, nehogy lemaradjak már az Ezel akárhányadik részéről.
Valójában azt a célt szolgálta, hogy Istenlábának ne kelljen a Histroy csatorna, illetve a III. Birodalom nélkül vegetálnia a világtól elzártan.
Délután háromkor aztán elmentünk a fesztiválnyitó hagyományos "tóátugrásra".
Villámgyors megnyitó beszéddel Lovasi Bandi megnyitotta a fesztivált, majd jött show és a showman (Varga Livius by Quimby).
A nagy melegben a szárnyakat adó energiaital osztogatása igen jól esett, és tényleg nagyon jól repültek a vállalkozó szellemű fiatalok. Mi több volt aki fekvőtámaszra is képes volt a vízen.
Mind az ötven ugrót azért nem vártuk végig, így aztán nem láttam, hogy Bandi milyen kecsesen szárnyalt. Az igazat megvallva nagyon melegem volt, persze nem kellett eltelnie egy napnak sem ahhoz, hogy visszasírjam a kánikulát.
Délután aztán megérkeztek a lányok (Móka és Andi) és kezdődött a móka, meg a zabálás, piálás... Most jót fogtok röhögni, de fesztiválok idején én nem nagyon iszom, mert ami befolyik, az ugye ki is, és ez a dolog bizony még erősen megoldatlan nem csak a fesztiválokon, de egyéb közterületeken is a kulturált WC-k biztosítása sajnos nem megoldott. Tavaly egyébként megpróbálkoztam egy toi-toi-al (tököm sem tudja, hogy kell ezt írni) sorban álltam vagy fél órát, kinyitottam az ajtót, majd öklendezni kezdtem, de annyira gusztustalan volt a hely, hogy oda még hányni sem volt gusztusom. Szóval leginkább nem iszom. Most meg nem is voltam toppon, lehet hogy megszúrt a nap, mert ingerelt a hány vagy két napig. Szolgálati közleményként így bejelentem, hogy első két nap csak mentes ásványvizet ittam, korlátozott mennyiségben.
Persze a többiek hozták a formájukat a sör-pisi körforgásban, nem véletlen hívjuk a helyet pising-nek.
Első nap este a Magashegyi Underground-dal készültünk nyitni, de azt a fesztiváli forgatagban észrevétlen lekéstük. Egész pontosan addig röhögtünk a Jégerbárban karaokezókon a térdünket csapkodva, olykor fülbefogva, hogy a koncert elmúlt. Következő napirendünk Istenlába kedvéért Hobó lett volna. Fel is caplattunk egy hegytetőre ahol hosszas várakozás után kiderült, hogy Hobó művész úr nem találta megfelelőnek a színpadot és úgy döntött nem lép fel. A szervezők becsületére legyen mondva azt mondták be, hogy technikai okok miatt marad el a koncert, mi is csak a másnapi újságból tudtuk meg a valót.
Hobóval kapcsolatban egyébként többeknek több helyről van hasonló élménye. Gratulálunk. Szerencsére Ripoff Raskolnikovnak, Ian Segalnak és a többieknek (The braindogs) nem derogált fellépni és egy hatalmas bulit csinálni míg odakint (szerencsére ez a koncert egy épített sátorban volt) szakadt az eső, és mint később megtudtuk, minden más koncert elmaradt. Öröm az ürömben, hogy a koncert végére elállt az eső és szárazon jutottunk haza. Saját szegénységi bizonyítványom igazolásául pedig bevallom, hogy a koncert nagy részén (nem vagyok egy elöl csápolós fajta) a hátsó sorokban a zenét hallgatva fejemet az üvegnek tapasztva azon röhögtem, hogy mennyi hülye ember van. Nevezetesen, hogy 10-ből 8 elindul szakadóesőben papucsban a domboldalon, és igen flikkflakkok és piruettek és zakó, zakó, zakó. Biztos nem ment a mocsokság alól de egy idő után a hátsó sorokban már egész szurkolótábor alakult és tenyerünket dörzsölve vártuk a következőt, és óóóóztunk, ha rájött, hogy hülyeségre készült, és ovációval fogadtuk a bonyolultabb mutatványokat amiből volt bőven.
A fél tizenkettőkor kezdődő koncertnek negyed háromkor lett vége, akkor indultunk haza (aznap gyalog, legalábbis a hegy aljáig, oda már felvitt minket Istenlába autóval (rendőrök ne figyeljenek)).
Aztán négyig ültünk és röhögtünk-dumáltunk a teraszon, legnagyobb vitánkat arról folytatva, hogy most akkor honnan is kell fel a nap. Négykor Észak felől pirkadt, ergo a nap Orfűn északon kel és kész. Mikor lefeküdtünk már csicseregtek a madarak.
Itt kell megjegyeznem, hogy az orfűi trilla nagyon szuper, imádom nézni és hallgatni a műsort amit a szárnyasok adnak, rigó, veréb, cinke, fakopács, mátyás madár ... igazi nagy madár buli van ott.
Másnap 11 körül keltünk, nem annyira vidáman, mint a madarak. Kajálás után a lányok rövid látogatásra visszajöttek Pécsre, Istenlába háborúba ment, én pedig a madaras tévét néztem a teraszon, meg növényeket bambulásztam.
Közben drukkoltunk Vityának az érettségi miatt, akire végül csütörtök délután került sor. Hat körül hívott, hogy túl van rajta, és szerinte nagyon jó lett, azon se csodálkozna ha max. pontszámot kapna. Hát van arca a gyereknek :) Az eredményt pénteken este hétkor hozták nyilvánosságra, tényleg max. pontot kapott, így azon nyomban be is próbálkozott, hogy mi lenne ha szombatra lejönne a haverjaival, mert mindenki átment, és mindenkinek kifizetnék a jegyét a szülei... Hát mit mondhat erre egy közben magában szentségelő vajszívű anya?! De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak pénteket írunk és épp a teraszon iszogatunk indulásra készen.
A nap eseménye mindenképp a Quimby koncert. Előtte Ian Siegal és az elmaradhatatlan Jégerbár (mert kell a nevetés). Tartom magam az ásványvíz korlátozott fogyasztásához. Hideg van. Egy forraltbor árus nagyot kaszált volna.
A Quimby hozza a szokásost, mi énekelünk (ott voltunk a fa másik oldalán) a tömeg félelmetes, folyamatos a lökdösődés, és a későn észebkapó részeg fiatalok azon ötlete, hogy márpedig ők mos hátulról törnek előre. Később a Bamán olvasom, hogy nézőcsúcsot hozott a Quimby.
Ismét megússzuk szárazon
Szombat reggel süt a nap. Ebből mondjuk túl sokat nem érzékelek, dőlök jobbról balra. Három körül várjuk a gyerekeket. Mikor már aggódni kezdek befutnak. Rossz helyen szálltak le a buszról, és hogy nehogy eltévedjenek az autóúton gyalogolnak vissza az Orfűi elágazóig, majd onnan még bő tíz percet a házig. Elég tikkadtan érkezik a három fiú. A lányok később jönnek. Természetesen mindenki éhes. Esznek és lemennek a garázsba pinyózni. Közben megérkeznek az én csajaim. Örömmel konstatálják, hogy még nem fekszünk az ifjúság által megkötözve a garázsban. Aztán megjönnek a fiatalabb pipik. Öt körül indulót fújunk. Mi autóval ők gyalog indulnak útnak. Mivel parkolót nem nagyon találni közel egy időben érkezünk. Szerencsére még kapnak jegyet, később kikerül a "MEGTELT" tábla és szigorú górcső alá kerül minden belépő karszalagja sértetlenségi vizsgálat okán.
Hatkor Budapest bár. Hideg van, jól felöltözve ücsörgünk a fűben énekelve, hogy hagy legyen a Bandi bának pálinkája. Minden korosztály felvonul a karon ülőtől a nagyszülőkig mindenki megtalálható. Ami jó annak mindig hamar vége. Kicsit szomorúan veszem tudomásul, hogy egyre népszerűbbek azok a zenekarok akik miatt fesztiválozni járunk. Tavaly például még teljesen családias volt egy kis színpadon a Budapest Bár, idén már nagy közönséget vonzanak a Nagyszínpadhoz.
Mivel én az Európa Kiadóra a lányok pedig inkább Kispál új zenekarára a Velőrózsákra szavaznak szétszéledünk.
Pisilni kell. Ettől totális a feszkó bennem, majd megadom magam és felmegyek Istenlábával a legfelső színpad fölötti Istenhátamögé a susnyásba csurgatni. Így azért már jobb. Úgy látszik egy biztos pont van az életünkben a Jégerbár :) Hirtelen úgy érzem bepótolni valóm akadt és a hidegre való tekintettel énekelni kezdek, Jégert kérek Istenlábától, aztán még egyet, és az övét is ....
Megérkeznek a lányok. Sírva csápolunk a rossebb se tudja miért Koncz Zsuzsát éneklő csajra, aki annyira béna, hogy mi jobban nyomjuk, hogy a királyé nem leszek.... Míg Istenlába lelép randizni egy ismerősével aki egyébként nem kevés piával lát el minket akció lesz Jégeréknél. Ki nem hagyhatjuk hiszen egy sapkát adnak és hideg van.... Újabb három Jéger. Ebből már csak egyet vállalok. Míg várjuk (nem minden hátsó szándék nélkül) Istenlábát elkezdődik a Kiscsillag. Ha lehet az előző esti nézőszámot felülmúlva nyomják. Nem csoda, hiszen Lovasi a mi dödénk :) Olyan messziről tudnánk csak nézni, hogy feladjuk és elmegyünk az A38-ra Paso-ra. Aztán valaki hülye ötlete folytán megint fel a hegytetőre (nem baj ott lehet pisilni) Népi papára. Na akkor éreztem, hogy ez már mindennek az alja... A három férfi egy ágyban kicsit sok nekem. Persze legalább van min röhögni. Csalódottan húzunk vissza a Jégerbárba, ahol ekkor már dizsi van, majd rájövünk, hogy ehhez öregek, fáradtak... és túl józanok vagyunk. Hazaindulunk. A negyed órás séta alatt fiatal csajok állítanak meg a karszalagjainkért könyörögve. Megkapják.
Vége van. Most már szomorkodom rajta, akkor valahogy nem bántam. Öreg vagyok én már a három napos tivornyákhoz, hegymászáshoz....
Nem sokkal utánunk a fiatalok is megérkeznek. Naná, hogy megint éhesek. Én hullafáradtan átfagyva az ágyban fekszem, szerencsére Istenlába vállalja a kocsmáros szerepet. Egész éjjel vacogok, pisziben, pulcsiban... totál izomlázam van.... megfordulni sem tudok... megfagyok. A faházban a gyerekek minden mozdulatára nyikorog a mennyezet. Mire elalszom az első hazainduló turnus nekiáll hat órakor készülődni (később nem is lehet már a buszokra férni). Mire elbóbiskolok jön lefelé Vitya az Esztivel, hogy megjöttek az Esztiért a szülei (akik sátraztak a kempingben és annyira fáztak, hogy nem bírták tovább). Még fél órát alhatok. Nyolckor Istenlába nagyon szigorú fejjel kiparancsol az ágyból és azt várja tőlem, hogy nekiálljak takarítani. Most már biztos, hogy nem normális, de inkább ráhagyom. Tízre kész vagyunk. Hazaindulunk. Gyerekek csókolgatása, gyors kipakolás... a legközelebbi emlékem, hogy Móka telefonál, hogy "mi van? nem jöttök?" De megyünk. Bebe velünk tart. Míg Istenlába kiszereli Móka mosogatóját mi bambán nyögünk felváltva és közben Bebe véget nem érő előadásait hallgatjuk.
Valamiért a Cranberries Zombie-ja jut eszembe. (remélem így kell írni, de már nincs erőm ellenőrízgetni, bocs).
Elképzelni nem tudom, hogy hétfőn dolgozni kell menni. Pedig de. És eljön a reggel, és megyek. Aztán valahogy helyre áll a világ rendje, Dumbledore a "rocknagyi" nevet ragasztja rám. A rockot kikérem magamnak.
Megfogadom, hogy jövőre szervezettebben fogok fesztiválozni, de már most tudom, hogy úgysem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése