Most, hogy befejeztem az ajándék sálat nagyszerű érzés volt, hogy bármibe belefoghatok. Aztán persze nem tudtam eldönteni mihez kezdjek. Horgoljak tutyit (kell az is még Karácsonyig), indítsam be a fenyőfagyárat (abból is kell vagy harminc)... de mindeközben napok óta ott mocorog az agyam csücskében és nem hagy nyugodni a Ninától vásárolt lace fonal. Igen ám, de mi legyen belőle. Nem találtam olyan magyar nyelvű kötött kendő leírást amibe biztos lettem volna, hogy elég a fonalam. Az angol leírásokkal meg hadilábon állok, türelmetlen vagyok a megértésükkel szöszölni :) Horgolni nem akartam ebből a fonalból, mert a horgolás texturáját soknak éreztem ehhez, a fonalat akartam látni nem a mintát (ha érthető ez így). Végül feladtam a netes kutatást és elővettem az itthon lévő könyveket, melyek egyikében találtam egy hulló levelek nevű mintát. Több sem kellett...
Már Nina fotóján beleszerettem ebbe a fonalba, akkor még nem tudtam, hogy gyakorlatilag meg fog babonázni. A tapintása mint a baba popsi :), a színe mint az álom, és csodálatos illata van. Egyszerűen nem tudom letenni.... Minden sor után megtapizom a már elkészül felületet, gyönyörködöm a színében, és meg is szagolgatom. A srácok elég furcsán néznek rám, de ez most a legkevésbé érdekel...
Nem lesz belőle ajándék az már egyszer biztos, nincs az az erő, hogy én ezt odaadjam... bárkinek... senkinek! Úgyis elhagytam a sálam :)
1 megjegyzés:
Nem csodálom, hogy megbabonázott....
Megjegyzés küldése