Ördögkatlan

Sajnos forráshiány miatt nem tudunk az idén fesztiválozni. Gyakorlatilag e hét szerda volt az első nap, hogy idén ezt megtettük, fájlalom, de szerintem az utolsó is.

Rutkai Borsi és a specko jedno, valamint Quimby koncerteken voltunk. Ki nem hagytam volna egyiket sem :) Rutkai Borit nagyon szeretem, mert olyan idióta, a szó jó és kreatív értelmében. Ő olyan mint egy konvenciókkal nem törődő örök gyerek, néha össze-vissza beszél, mindig össze-vissza ugrál (na jó táncol) elvont dalszövegeket ír, bármiről amit épp fontosnak érez, majd előadja úgy, hogy önfeledten élvezed, hol a szövegen gondolkodsz, de mindezenközben garantáltan fülig ér a szád. Hát ez nekem a Rutkai Bori, aki mindezek mellett horgol, fest, ..., vagy épp egyszerre teszi az összeset. Nagyon sajnálom, hogy nem tudunk többször Nagyharsányba menni az idén, mert a fesztivál teljes ideje alatt Bori lent van, hol főz, hol fest és szeretettel vár mindenkit.

A Quimby meg, hát az a Quimby. Kicsit utálom, hogy az évek folyamán ilyen népszerűek lettek, mert én jobb szeretem (már) a kisebb létszámú bulikat, amiken Kiss Tibiék bizony már rég túlnőttek, és amit (sajnos) lassan túl nő maga a Katlan is. Sajnos a szerdai hangosítás nem volt a toppon, mindezek ellenére valahogy nekem, mint sokat látott kvimbistának :) nagyon tetszett - talán a hangulata, vagy az elfogyasztott üveg rozé miatt - a buli.

A Katlan. Az Ördögkatlan Fesztiválban az a jó, hogy közel van (nekem), hogy olyan igazi falusi környezetben nem túlspilázott bazári. A legjobb viszont az ebben a fesztiválban, hogy szellemében a Művészetek völgyére hajaz, tele van tárlatokkal, kiállításokkal, performanszokkal, alternatív- és népzenével, színházzal, és rengeteg olyan programot találni ahol lehetőség van közösen alkotni, beszélgetni, kapcsolatba kerülni az előadókkal (már akinek erre igénye van).

Szóval az Ördögkatlan jó. Nagyon jó.