- THE END -

Hát ezen is túl vagyok. Vége van, ma voltam utoljára. Nem is maradtam sokáig, mert közben telefonáltak az egyetemről, hogy jó lenne ha aláírnék egy-két papírt, ahhoz, hogy elsején kezdhessek, mert ha csak elsején teszem ezt, akkor csak másodikán tudok munkába állni, ami persze nem baj, ha nekem nem.... Nos inkább elspuriztam aláírni. Nem húzok én ezen egy napot sem. Vágjunk bele, aztán utánam az özönvíz. Átálltam a csak a legközelebb eső problémával foglalkozunk módszerre. És egész jól veszem az akadályokat. Ma például mikor11-kor telefonáltak az egyetemről, hogy fel kéne mennem, nem kaptam gyomorfrászt, meg egyebek. Fel kell menni? OK megyek. De azért előtte még történt egy s más.

Mivel a nyomdába nem lett átálítva az óra, így a reggeli suttyomban búcsúzós, vázaosztogatáson túljutva, a délutáni pezsgőig már nem jutottunk el, mert nekem rohanni kellett. A főnökömmel egy helóig sem jutottunk. A többieknek mondtam, hogy torta az asztalon, pezsgő a hűtőben... és úgy jöttem ki onnan, mint bármelyik másik nap.

Nyomda reggel. Én ülök a gépem előtt, egy-két megoldatlan, de mivel ma vagyok utoljára, így sürgőssé vált, csakéntudommegoldani problémával. Közben azért hallom, hogy kint erős túlfűtöttséggel zajló beszélgetés veszi kezdetét. Rám is jött a kiváncsiság :) Kiderült, hogy egy erősebb tőkeinjekcióval átvette egy nem túl jó hírű gazember az irányítást. Az én nyomdámat meg vszeg becsődöltetik. Az új góré diktál, mindenki más csak a feladatot teljesíti. Még a főnököm is gyakorlatilag, bár túlzottan sok kérdést ez ügyben nem akartam feltenni. Mert nekem ugye ehhez már semmi közöm, és kicsit kellemetlen is volt kérdéseket feltenni. A lényeget meg megtudtam ugyebár. Tehát missrázomaseggemésnagyonfontosvagyokbárkevesettudok nyomdavezetői helyét a tulajdonosból nyomdavezetővé váló eddigi főnök veszi át. Minden egyéb ott maradó dolgozó kicsi rabszolgává avanzsál, gyakorlatilag minimálbéren, adómentes juttatásokkal kompenzálva, de azt se mindenkinek. Április egytől mindenki egy határozott december 31-ig szerződést ír alá, három hónap próbaidővel. Az igen agresszív, rossz hírű, egyébkén örző-védő céggel rendelkező új diktátor közölte a néppel, hogy az üzemet bekamerázza és azon fogja követni, ki hogy mennyit és hogyan dolgozik, ja meg azért is, hogy ne lopjanak (na én itt felálltam volna). Szót senki nem kapott, beszélni senki nem beszélhetett, közölte mindenkivel, hogy ötven ember áll sorba a helyére, ehhez tartsa magát. Ha december végére nem olyanok az eredmények, hogy azok az örző-védő-górénak tetszenek, akkor vége a dalnak. Ha azt akarják, hogy legyen munkahelyük akkor tegyenek ki magukért, de túlórát nem fizet.

Na mindezen fejlemények ismeretében én olyan boldog lettem a kizsákmányolós közalkalmazotti pocsék melómtól, hogy csak na. Egész nap fülig ér a szám (bocs, ha valakit bánt, hogy ilyen görény, rossz indulatú vagyok, de ez van), és már a második üveg pezsgőt iszom. Az elsőt anyukámék pukkantották nekem.

Kicsit sajnálom, hogy mindig csak a nem túl jóindulatú kívánságaim teljesülnek. De lassan engem is meglep, hogy milyen pontosan és gyorsan :) Boszorkány vagyok :) és van hozzá egy ugyanaztfőzős társam is.

Holnap itthonmaradós napom lesz. Szerdán meg megyek. Akármi lesz is az egyetemen, rosszabb nem lesz annál ami a nyomdából lett.

Azért a munkám nagyon fog hiányozni :(