Purcanás

A dolgozóba ma volt a Karácsony. Másoknak. Nekem nem jutott rá időm. Bár a főnököm többediziglen is invitált és követeket küldött, hogy ugyan már nem oly sürgős amit adott, mondta a plénum előtt, majd két órával később megkérdezte, hogy ugye holnap délre kész leszek?! Nyilván ekkor már nem kellett senki előtt megjátszani a törődőt. Amúgy sem szoptam be a cukormáz invitálás és inkább csináltam a dolgom. Szerencsére, mert így csak este nyolcig kellett itthon a gépet vernem és a diktafont baszkurálnom, miközben Benedek 39 fokos lázzal épp nem érezte fényesen magát. Hányszor, de hányszor fogadtam már meg életemben, hogy nem csinálok ilyet... aztán meg .... és ilyenkor utálom magam. Ráadásul, hogy dolgozni tudjak menni a gyereket cipelni kell anyukámhoz.... Miért pont erre a hétre élénkül meg a főnököm!?
Mos úgy érzem magam, mint egy kifacsart citrom.

A gyerekorvosnál helyettesítés volt. Kapott antibiotikumot, kanalas köptetőt, lázcsillát.... azt hogy mi baja van, azt persze nem mondta a doktornéni, aki amúgy sem volt szimpi, és mi a SAJÁT DOKTORNÉNINKET AKARJUK!
Most háromnegyed tíz van, a törpi annyira köhög, hogy nem tud aludni... a láza legalább lement ... most már tele van az orra is ...

Esik a hó, de most még ennek sem tudunk örülni... Vitya volt szánkózni Kittivel.
Éhes vagyok, álmos és fáradt. Lelkiismeret furdalásom van. Nagyon. Utálom magam, nem kicsit. A Bebével akarok lenni! Hahóóóóóóóó köcsög világ! MZ/X jelentkezz! A zűr zavar!