Ma mikor a semmittevés tervezése után átkapcsoltam háztartási robotba a gyeses idők emléke villant be. Szerencsés vagyok, mert sosem volt gyes-betegségem, leginkább minden percét élveztem az itthon töltött, - nem kevés időnek. Most majdnem azt írtam, bárcsak mindig itthon lehetnék, de mára megtanultam, hogy a kívánságokkal óvatosan kell bánni :)
Na szóval, igazi élvezetes reggeli durmolásban volt részem, és csak kilenc után kászálódtam ki az ágyból - leszámítva azt a tíz percet hétkor mikor a papeszok kajáját elkészítettem. Ilyen is régen volt már. Aztán mikor nagy nehezen aktivizáltam magam bepakoltam a mosógépet, rávettem a gyerekeket feladataik ellátására és bekanyartam a konyhába. Nem csináltam nagy ügyet az ebédből, egy kis rántott csirkelmell, sültkrumpli, csalamádé, és mindenek előtt egy kis májgombóc leves. Az egész nem nagy ügy, viszont mikor Istenlába dolgozik hétvégén akkor nem árt igyekezni, mivel előre nem lehet tudni, hogy tizenegykor, kettőkor, vagy egyáltalán nem jön ebédelni. Ma egyáltalán nem nap volt, na de ezt kid tudta még reggel-délelőtt. Az ebéd elkészültével egyidőben megjött az információ is, hogy Istenlába Mohácsra tart épp, hátha tud változtatni a mohácsi-vészen. Így bánatomban kénytelen voltam a farmomon virágoztatni tehetségem. Majd a gyerekekkel megebédelni. Ebben a versenyszámban csak a levesig jutottam, ugyanis sütés közben fogy a friss krumpli :) után nem voltam éhes. A húst meg bármikor kihagyom. Mire megebédeltünk lejárt a mosógép és elkezdődött a fehérneműk pár és tulajdonos kereső interaktív játéka. Mindig utáltam ezt, de mióta négy pasival élek, akik közül háromnak lassan egyező a lábmérete őszintén megkínlódok a dologgal. Közöltem is itthon tartózkodó sarjaimmal, hogy mindenki osonhat kiválogatni a sajátját, mert a maradékot apai tulajdonként fogom kezelni. Lett is apának rózsaszín bugyija általam, és egy-két darab (nyilván nem pár) Bob the builderes, és transformeres 31-es méretű zoknija.
Időközben biztos mágneses viharba kerültünk, vagy zavar keletkezett a téridő continuumban mert már három óra volt. Na, de ekkor eszembe villant ismét dárgajóuram, aki egész nap a hidegben... és gyorsan internet elé vetettem magam valami finom csokis receptért, megalkotva így az előbb említett muffint. Mire elkészült a süti, én is totál elkészültem, és bevillant a gyeses emlék....
Tudniillik ha az emberlánya gyesen van akkor nyugodtan elhagyhatja a gatyáját és nézhet ki úgy, mint egy takarítónő naphosszat - mert nyilván nem szomorodik meg a férfinép ha hazaérve melegétel, és rendes ház várja - de mikorra a kenyérkeresővé vált szerelmünk belibben az ajtón illenék jobb formába lendülni. Az alatt a sok év alatt míg itthon igyekeztem jobb belátásra bírni sarjaimat általában sikeresen tartottam magam ehhez, a magamtól elvárt - Istenlába szerint szuper, de ő nem várja el - formulához. Számosszor megtörtént, hogy a hazaérkezése előtti 15 percben varázsolódtam vissza a jobbik formámhoz, viszont meg is tanultam 10 perc alatt tusolni, felöltözni, sminkelni, aminek azóta is komoly hasznát veszem :)
Na ma mindezt nem sikerült abszolválnom. Épp hogy letettem a seggem a kanapéra mikor nyílt az ajtó, de azért a mosolyt varázsolok az arcomra műsorszámmal szépen megbírkóztam és miután kiderült, hogy életem pasasa nem éhes legalább egy kávéval megörvendeztettem (míg az főtt azért besurrantam a fürdőszobába is:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése