Zombizom

Kicsit jobban vagyunk - azt hiszem -, de azért lekopogom. Anyi holnap elviszi Vityát a tüdőgondozóba (baromi mérges, hogy én nem vagyok hajlandó menni, de nem vagyok hajlandó, slussz. Sehová nem megyek ahol emberek vannak). Ma már eljutottunk a beágyazásig is, de azért az ágy kihúzva maradt, és folyamatosan meg van rakva mozizó pasasokkal, akik több szólamban köhögnek, amitől viszont mindig lemarad valaki egy igen fontos félmondatról...

Az xbox elindult vissza Miskolcra, ahonnan jött, és ahol reményeink szerint (legalább) megjavítják. Erről nem is szeretnék többet... amíg vissza nem jön érdemben úgysem tudok. A gyerekek fantasztikusak, engem viszont nagyon megviselt.

Lassan kezd visszatérni a csipet-csapat étvágya, csak az én erőm nem tért még vissza, ahhoz, hogy ezzel megküzdjek. Tegnap egy tojásleves, sufnudli projektre, ma pedig egy pizzára futotta, igaz ez mindenkit boldoggá tett. Délután sütöttem egy adag muffint nekik (mi ugyanis nem teltünk el a karácsonyi zabálásban) és erőt véve magunkon, lenyomtunk velük egy társast is.

Hogy meg ne hazudtoljam a "siker"szériámat ma levelet kaptam az új kgfb biztosítómtól, miszerint nem érkezett be hozzájuk egy általam az online alkuszhoz mellékelt irat, és a szerződés számom nem egyezik az adataimmal az előző biztosítómnál (milyen érdekes, hogy amíg negyed évente oda kellett fizetnem addig egyezett). Istenlába könyörgött, hogy hagyjam a sunyiba, ne, most, már annyira elég.

Azért írtam egy levelet az online alkusznak a problémával, és hogy írják meg, hogy intézik, vagy nekem kell.

Mondtam már, hogy tele a szamócás napozóm? Kiváncsian várom, hogy mit hoz a holnap. Viszont egyre erősebb vagyok, nő rajtam a "zombizom".