Mikulás

Nem tudom más családokban hogy van ez. Mi Istenlábával mindketten más-más szokásokat hoztunk magunkkal az ünnepekkel kapcsolatban. Nálunk pl. már mindig 5-én este megjött a Mikulás (mivel hatodika sokszor bír iskola napra esni), a nyúl viszont vasárnap délelőtt jön. Istenlábáéknál mindezt teljesen fordítva. Aztán sok-sok évvel ezelőtt megálapodtunk abban, hogy minden úgy jön, ahogy összejön. Mivel idén hatodika szombatra esett meg is terveztem, hogy szépen reggelre megjön majd a Mikulás (sok a gyerek, nem érhet mindig ide előző este). Aztán mégis este jött, mert ezek az édes kis pockok annyira be voltak sózva, még be is költöztek a Vitya szobájába egész estére, a szobájuk ablakába meg otthagyták a csizmákat. Így aztán rohammenetbe fejest ugrott a jó öreg Mikulás a lábbelikbe. A nagy lendülettől még a játékos kosarat is felborította, és nem csukta be maga mögött az ablakot :)
Sajnos ebben a csodában nálunk már csak Benedek hisz mind ebben, viszont Somi nagyon szépen aszisztál a manőverekhez :)
Most aztán megint tele vagyunk csokival, pedig én alig vettem, de már volt itt a szomszédból Erika mama is, és még csak most mentek a srácok a nagyszülőkhöz.
Mára nem terveztünk semmit, és ehhez erősen tartjuk is magunkat. Például a mosást is elhalasztottuk, és a főzést sem vittük túlzásba. Amerika napot tartottunk, a fiúk krumplit sütöttek, én húst, és mikor minden elkészült, mindenki összeállíthatta a saját hamburgerét. Ezt követően Istenlába és Soma muffint sütöttek, aminek értékéből egy cseppet sem vont le a szememben, hogy előregyártott porból val. A lényeg a bohóckodás volt az egészben amíg készült. Reggel begyúrtuk a mézeshez a tésztát is, ami ma pihen, holnap pedig egész délután megy majd a sütögetés.
Este, ha az eső közbe nem szól, bemegyünk a városba egy kis ünnepi hangulatú sétára. Nem kizárt persze, hogy ez holnapra marad, ismerve Istenlábát, aki sosem igyekszik, tehát nem tudom mikor jönnek haza a mamiktól.
A holnap reggelt vásárba menéssel szándékozunk kezdeni. Gyengénk az ócskapiac, szeritem istenkáromlás is ócskának hívni, kész kincsesbánya az :)
Igyekszem ezt a hétvégét a pihenésnek és az együttlét örömének szentelni, próbálok kis ünnepi hangulatot csempészni bele, mert a hétköznapok nagyon idegölőek, és sajnos a fiúkra sem jut annyi idő és türelem amennyi egészséges lenne.
Hogy mindez a házimunka kárára megy, már nem is izgat. Régen mikor még egy gyerekes voltam és rendmániás, elképzelhetetlen lett volna, hogy ne takarítsak, fényesítsek padlót, töröljek port minden nap!!! Szegény Csabit az őrületbe kergettem az alsónadrágok és zoknik vasalásával. Egy idő után tudatosan igyekeztem visszavenni ebből, mert láttam, hogy mennyire zavarja. Aztán ahogy gyarapodott a létszám, és sűrűsödött a munka egész jól belejöttem. Ma már nem frusztrál ha nem üres a mosogató, és port sem törlök csak két hetente. A porszívó, na az még mindig a gyengém, meg hogy legyen rend. De sosincs. A kicsik szobájába már be sem megyek mert agyvérzést kapok :) Ebben a családban csak engem zavar a rumli, ez nyilvánvaló, így én, mint kisebbség szépen lazulok épp itt a gép előtt, pedig ....