Diszgráfia

Azok után, hogy évekig hallgattam a tanerőktől, hogy Soma fiam, mennyire trehány, hogy rondán ír blablabla érdekes módon egyszer sem merült fel a disgráfia kérdése. Amikor kijelentettem, hogy márpedig én elviszem magán alapon és megnézetem a gyereket, nem hogy támogatni nem támogattak, még meg is sértődtek, hogy ők is észre vennék ha a gyereknek baja lenne.
Nos én elvittem a gyereket, tegnap hívtak is, hogy felmerült a disgráfia a vizsgálat alapján, és további vizsgálatokra van szükség. Holnap megyek a hivatalos eredményért.
Addig is azért elgondolkodom azon, hogy vajon miért jó egy pedagógusnak sárbatiporni, gyötörni egy gyereket, ahelyett, hogy szakemberhez irányítaná. Miért kell egy ilyen kicsi gyerekbe komplexusokat nevelni, miért kell vele megutáltatni az iskolát, ahelyett hogy segítenének neki?!

Valaki mondja már meg, mikor és miért lett ilyen mocsok ez a világ?

A diszgráfia tünetei

A diszgráfia a tanulási zavarok egy formája. Gyakran társul a diszlexiával. Tünetei megnyilvánulnak az íráskészség gyengeségében, valamint helyesírási hibákban.

Az íráskép rendezetlen, a betűk formája szálkás, szögletes. Sokszor nem tudja a gyermek követni a füzet vonalait, hol alá, hol fölé csúszik a ceruza. A szavak egymás közötti távolsága változó. Néha majdhogynem összeérnek a szavak, máskor viszont nagy távolság van közöttük. A betűk formája ugyanolyan betűnél is különböző lehet. A sorok időnként fölfele haladnak, vagy éppen lefelé, az egész sor hullámzik. Görcsös, sok esetben hibás a ceruzafogás. A diszgráfiás rányomja az írószert a papírra. Gyakran fölöslegesen felkapkodja a ceruzát. A vonalvezetésben egymáshoz hasonló betűket összetéveszti (v-u; a-o; b-h), ugyanazt a számára nehezebben leírható betűt különbözőképpen alakítja.
A helyesírási hibák között igen gyakori, hogy a hosszú és rövid mássalhangzókat nem tudja egymástól megkülönböztetni - kettőz ott, ahol nem kéne, és rövid mássalhangzót ír ott, ahol hosszút kéne. Ugyanez vonatkozik a magánhangzókra is - elfelejti kitenni az ékezetet (ez a gyakoribb), vagy éppen fölöslegesen használja.
A hagyományos írásmód (ly-j megkülönböztetése, cz, y, th, eö...) használata a tulajdon személynevekben, alkalmazása, megkülönböztetése, különösen nehéz a számára. Másoláskor betűnként, jobb esetben 2-3 betűnként írja le a szöveget. Írástempója ilyenkor még lassabb, mivel hol a másolandó szöveget, hol a füzetét nézi. Diktáláskor gondolkodnia kell a hallott betű formáján, nem mindig tudja az adott hangot azonosítani annak írott képével, nehezen idézi fel annak a betűnek az alakját, amit le kell írnia. Mivel lassan dolgozik, lemarad. A szavak végét elhagyja, belőlük betűk, szótagok maradnak ki; a mondat egy része is hiányozhat. Máskor viszont a leírandó szóba az előzőekben hallott szótagokat illeszti be, megfordítja a szótagokat (lemegy-elmegy). A szavakat nem választja el szóközökkel, összeírja azokat. A mondatokat, tulajdonneveket kis kezdőbetűvel kezdi.
Mind a mondatrészek között, mind a mondatok végén elmarad a központozás. A nyelvtani műveletek megértése, megjegyzése, alkalmazása is problémát jelenthet. Mivel kevés a gyermek sikerélménye, idegesen kezd az íráshoz, ez a további hibák oka lehet.