2010. november 27., szombat
Óriási
Kaptam a kongresszusi maradékból két üveg szilva befőttet. Kár, hogy utálom. Istenlába kérésére elgondolkodtam a süteménykénti hasznosulásán. És ekkor eszembejutott, hogy Limara oldalán láttam egyszer egy szilváslepényt. A sors ajándékaként minden hozzávalót megtaláltam itthon, így aztán nekiláttam. Enyhe aggódásba kezdtem mikor a pálinkával kevert tejszínt ráöntve a tetejére gyakorlatilag az egész a lét alá került, ha nem Limara receptje lett volna nem is merek ráönteni annyit, de mivel ő "mondta" hát mertem. A végeredmény valami mennyei lett. Azon nyomban meg is kértem a saját kezem :) és egész nap a föld felett lebegtettem dicsfénnyel övezett önmagam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Kenyérsütőgéped is van, vagy csak úgy ala' natúr gyúrtad össze? Mert engem Limara receptjeitől mindig az tántorít el, hogy sütőgépben dagaszt.
Hát igen, én sütőgép nélkül dagasztottam, az eredmény egy nagy kaki lett:-((
Pedig kétszeresére kelt...
Kuka..
Van kenyérsütőgépem, és mostanában már használom is arra, hogy csak dagasszak vele, így aztán teljesen macera mentes a kelt tészták előállítása. A végeredménynek viszont szerintem nem szabadna különbözni, csak a befektetett energiának. A megkelt tésztám egyébként sokkal ragacsosabb volt,mint szokott, de mivel nem nyújtani kellett, csak kihúzogatni a tepsiben ez nem volt olyan nagy gáz, kicsit tartottam is a sikertelenségtől, hát még mikor rázúdítottam a 2 deciliternyi folyadékot :)
Megjegyzés küldése