Kicsit grincses a viszonyom az idei karácsonnyal. Lehet, hogy az egészet az időhiány generálja, vagy a sok talmi csillogás. Képtelen vagyok például egy bevásárlóközpontba bemenni, mert azonnal idegbajt kapok. Néha azért eszembe jut, hogy legalább az adventi koszorút elő kellene venni, ha más nem a gyerekek miatt, és holnap készülök is megugrani ezt az akadályt :) A munkahelyem sem az a csendes tündibündi békeszigete - Dumbledore tesz róla -, az itthon töltött napi pár órát bármennyire élvezem is, kevés az áthangolódáshoz veszély-feszélyből tündibündibe. Persze nyilvánvalóan túl sokáig már nem folytathatom a nyílt ellenállást és kénytelen leszek mosolyálarcot húzva nekiállani a mézeskalácsanak, díszítgetésnek, csomagolásnak, menütervezésnek... De mindezekig még adok magamnak egy hetet míg lázadón nyüszítő undorral gondolhatok a karácsonyra :)
Mindezeknek totál ellentmondva ma - miközben Mókával magunk vigaszára vásárolni készültünk, de magunkank nem vettünk aztán mégsem semmit - rénszarvas sapkát, meg karácsonyi manó (karimanó) ruhát vettünk a gyerekeknek. A karimanó ruhát majd lefotózom, remélem jó lesz Bebire.
Vicces volt, bementünk a boltba, azonnal leakasztottunk a karimanó cuccot ami a bejárat mellett lógott egy példányban és a pénztárhoz tettük, hogy azt visszük, majd felpróbáltunk minden fejfedőt, álarcot :) és boldogra viháncoltuk a leharcolt idegeimet :) Már majdnem elkezdtem örülni a karácsonynak, de aztán úgy döntöttem, hogy hű maradok az elveimhez, és mindenképp utálkozom még egy kicsit.
Lehet, hogy ez az utálatos hetem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése