Nálunk minden előbb van. Például már tegnap megjött a Mikulás, hiszen annyi helyre kell mennie, teljesen rendjén való, hogy valahová előbb, valahová pedig később ér oda. Ráadásul teljesen rendhagytunk is. A mikulás ugyanis mindent itt hagyott egy zsákban és nekem kellett kitalálni-szétosztani vajon melyik dolog kié lehet. Igazán jó móka volt, mert dőltünk a röhögéstől, mikor a dezodornál a kicsik azonnal közölték, hogy az biztos a Vitya ajándéka és minden bizonnyal azért kapta, mert büdös. Elem lámpát nyilván az kap aki sötét, stb. Szóval jó móka volt, főleg, hogy az én mikulásom is megérkezett délután kettőkor, szerencsére a szakálla még nem hófehér, de ősz hajszálakkal biztos gazdagodott. Túl sok pozitív tapasztalattal nem gazdagodott szegénykém. Persze most, hogy itthon van azonnal magához is ragadott mindeféle irányító eszközt és már megint a teljes harmadik birodalmat beengedte a lakásunkba, amitől nekem forog a gyomrom, őt viszont ez érdekli. Jobb ha megtanulom ezt elviselni, mert ez a dolog megváltozni úgysem fog. Viszont bármelyik gyereknek van II. világháborús kérdése a mi apánk garantáltan azonnal vágja rá a választ (hasznot ilyen téren már én is húztam ebből :))
Reggel időben keltünk és elmentünk kettesben a vásárba. Nagyon hideg volt. Más nem is nagyon (már amire mi vágytunk volna). Találtunk egy műfenyő árust, akinél 5500-ért másfél méter magas jól kinéző fenyők voltak. Vettünk egyet Umiéknak, pont a múlt héten panaszkodott anyukám, hogy az előzőt, amit 15 éve vettem, már teljesen tropa. Mivel erős a félelmem, hogy a neki hímzett terítővel nem annyira leszek kész karácsonyig, úgy gondoltuk szuper ajándék lesz nekik, hazafelé el is vittük nekik, még mielőtt ők is vennének egyet :) Délután ettől függetlenül majd elmegyünk hozzájuk a gyerekekkel is mikizni.
Igyekszem tudatosan odafigyelni a kedélyállapotomra, mert az mostanában a piros vonal alatti tartományban megy. Ezt most azért nem úgy kell képzelni, hogy depressziós lennék. Egyszerűen csak az alapbetegségemből kifolyólag a hormon szintemet nem mindig sikerül kiegyensúlyozottan optimális tartományba tartani. Ilyenkor nagyon fáradékony leszek és lassú, és mivel mindezt érzem attól meg ideges leszek. Jobb esetben ilyenkor minden szabadidőm átalszom :( Megpróbálok majd bejutni a szakrendelésre, de csodálkoznék, ha még idén sikerülne. Így marad a labor, az eredményből meg majd kikövetkeztetem, hogy mi a teendő. Tudom, hogy ez most hülyén hangzik, de 13 év tapasztalattal hatékonyabb vagyok ebben, mint a háziorvosom.
Ja, még mindig süt a nap, folyamatosan, viszont a táncoló porszemek egyre jobban idegesítenek. Na annyira azért nem, hogy nekiálljak port törölni.
Két nap alatt nem láttam egyetlen Mikulást sem. Lehet, hogy tényleg nincs is Mikulás?
1 megjegyzés:
Húzd le a reluxát, vagy húzd be a függönyt! Én már megfigyeltem, hogy ha 1-ig kibírom, attól kezdve másképp esik be a fény, és nem látszik a por :)
Engem a kalitka alatti kiszóródott mag idegesít, de ha nem süt rá a nap, az is kevesebbnek látszik :)
Megjegyzés küldése