Reggel tizenöt fok, derengő napsütés. Egész héten nagyon szép fények voltak, reggel és délutánonként (máskor nem nagyon látom) gyönyörű sárgás színbe öltözött minden a felhős égen felkelő és lemenő nap fényében. Így volt ez ma hajnalban is, aztán tíz órára elszabadult a pokol. Vízszintesen szakadt az eső, a szélnek még a biztonságos melegből nézve is rémisztő volt a hangja. Azon gondolkodtam vajon a gyerekek hogy jutnak haza, hiszen a kicsi Bebét elfújja a szél. Kolléganőm délelőtt vásárolni volt röhögve mesélte, hogy cunamit látott, mert a Szigeti út egyik oldala meg van süllyedve, ott megáll a víz, amit az orkán erejű szél aztán át kerget hullámokat verve a másik oldalra. Szerencsére mire eljött a haza indulás normalizálódott a helyzet.
Óriási késésben ugyan, de holnap begyúrom, szombaton pedig megsütöm a piparkakkut, miközben irigykedve figyelem azokat akik teljes átszellemültséggel már hetek óta a karácsonyra készülnek azt hiszem ennyit meg kell tennem :)
2 megjegyzés:
Begyúrtad?
Ulaiva
Be :) Alig bírtam abbahagyni annyira ragaszkodott hozzám, illetve a tenyeremhez, de aztán elváltunk békében, ma meg, ha hazajönnek a kicsik a suliból nekiállunk a sütésnek :)
Megjegyzés küldése