megnyugtatásul

Meg vagyok. Még. Minden nap hajnalban megyek és késő este jövök. A kongresszust megelőző két napos szimpózium végére jutottunk. Ahhoz képest, hogy ezen ötödannyi résztvevő volt, mint amennyi a holnap kezdődő rendezvényen lesz voltak meleg pillanatok, de összegészében minden jó lehetett, mert Dumbledore elégedett, annál több meg nem nagyon kell itt.
Holnap reggel hétre megyek, nyolcharminctól este hatig megállás nélkül a regisztrációra vagyok beosztva, merthogy én vagyok a mindentudó. Héttől fogadás, istentudja meddig tart, de ahogy lehet lelépek, bár a főnököm nem nagyon érti, hogy ez nekem nem annyira szórakozás, mint neki. Főleg ha ott is én leszek a kisinas. Aztán szombaton újra reggel hétre megyek akkor viszont már csak délután kettőig kell regisztrációzni, ötkor lesz vége a tudományos programnak, akkor még útnak indítom a villányi borkóstolós csapatot, ismét megvívok egy harcot, mert nem akarok menni és végre hazajövök, megcsókolom az összes pasim és lefekszem. Vasárnap maximum annyi időre vagyok hajlandó felkelni míg elviszem a népem ebédelni, mert ennyit igazán megérdemelnek azért amit végigcsináltak velem, nekem. Istenlábán látom mennyire örül, hogy jól bírom a gyűrődést és még nem omlottam össze, ezért aztán igyekszem is mosolyogni. A holnapi nap nagyon durva lesz, rengeteg probléma adódhat, nagyon sok konfliktus lehetőséggel ami mindig megvan, ha sok nő vagy egy rakáson. Sok tapasztalatot szereztem az emberi viselkedésből már eddig is, volt köztük pozitív is, konkrétan talán egy...