gyom-rider - a népszerű taligajárat
lógunk a szeren
mindig a sárga úton...
akácos úúúúúúúúúúúút
BabkaMa ismét kerteztünk. Istenlába végre megépítette az ő útját, a skacok talicskáztak, fán lógtak, vagy erősen pihentek, a nap a cseresznyét érleli. A föld meg száraz. Legnagyobb baja szerintem az, hogy a nagy eső után bekövetkező napsütés, szilárd réteget képezett a magoncok tetején. De azért küzdenek rendesen, és a tehetségesebbek már megtalálták az utat a fény felé.
Nagyon bírom a girbe-gurba reteksort (tudom, hogy ki kell majd egyelni, csak azt nem, hogy mikor). Elültettük a nagy nehezen beszerzett 5 tő levendulát is, és futóbabot Istenlába kedvéért, mert neki az a szép. Főztünk paprikáskolompért bográcsban, és egy kis rendet is vágtam a kalyibába. Nagyot úgyse lehet ..., de ez nem is érdekel, hiszen még sosem töltöttünk ben napi 5 percnél többet.
Nagyon kéne egy kis eső, de nem merek nekiállni az esőtáncak, talán sasszézok egyet-kettőt, de olyan igazi báránybőrös pörgős-forgóst nem merek, mert elátkoznak a barátaim :)
Istenlába holnap dolgozni megy. Mikor megjön, akkor elmegyünk szavazunk a Bebére!
Aztán villámgyorsan már megint hétfő... és kezdődik a főnök nevelési kísérlet.
Elfelejtettünk lottót venni :(
3 megjegyzés:
Hol vetted végül a levendulát?
Na, az se volt semmi. Találtam a vaterán öt kis tövet, az ország másik felén. Gondoltam egy életem, egy halálom, és kértem küldje el postán (sürgősségivel), ha összetörik-tönkremegy hát így jártam, de legalább megpróbáltam.
Nem is volt semmi gond, leszámítva, hogy Istenlába megkérdeztek, ki az a hülye aki postán hozat palántát. De csak költői kérdés volt, nem kellett válaszolnom rá :)
Tényleg nagyon akartad azt a levendulát :)
Megjegyzés küldése