Helyzet van!

Reggel - mint ahogy azt tegnap már előre beharangozta a meteorológia - jégpályává vált a város. Arra ébredtem, hogy túl nagy a csend. Azért rendes állampolgárokhoz méltón belevágtunk a napba - bár Benedek mondta, hogy itthon kéne maradni - és nekiindultunk. Istenlába kiment megállapította, hogy tükörjég minden, gyalog nem lehet menni, ha kijutunk kocsival a fő(bb) útra onnan már oké lesz. Nekiindultunk, nekem már az autóig is kihívás volt, elvittük a skacokat az iskolába, Csabi bekisérte őket, nehogy összetörjék magukat, aztán jöttem én. Engem is bekisért hasonló okokból. Útközben az már nyilvánvalóvá vált, hogy buszok nem nagyon járnak, elvétve láttunk egyet-kettőt, meg hatalmas tömeget a megállókban.
Istenlába hazajött, összeszedte a csak második órával kezdő Viktort és bevitte a városba iskolába. Tudnám miért kell ilyen rendesnek lenni, és menni mikor a busz se megy?! Aztán hazafelé elment zsemlét venni és a postára, hogy nekem ne kelljen. Majd hazaért és leült enni, de ekkor hívta a Soma, hogy nincsen tanítás mert olyan kevesen mentek be, csak ügyelet van. Telefon nekem, én szerencsére a sürgős dolgommal már kész voltam, Isteni sugallatra a lovak közé csaptam reggel, így aztán Istenlába visszaült az autóba eljött értem, majd elmentünk a gyerekekért, és ő megint bement a boltba, mert jelen helyzetben valamit főzni is kell. Hazavittük Soma osztálytársát, közben el-elakadtunk, mert ha kikanyarodásnál meg kellett állnunk utána már nem tudtunk felfelé elindulni, így aztán jó nagy útkeresésben voltunk :) Hazajöttünk, Istenlába meg visszaült az autóba és elindult dolgozni. Nagyon sajnálom szegényt, épp hogy annyi ideje volt, hogy egy szendvicset egyen. A kollégája akivel délutános már telefonált, hogy nem tud bemenni. Csak remélni tudom, hogy nem esik baja, mert biztos hogy nekiindítják majd hibát hárítani az Isten háta mögé.
Közben egész nap csak azt hallom, hogy a vörös riasztás alatt lévő területeken aki teheti ne üljön autóba, és gyalog se induljon neki. De honnan lehet tudni, hogy ki az aki teheti?
Az előbb felhívtam Vityát, náluk sincs tanítás, de haza sem jöhetnek. Téboly. Az összes középiskolából haza lehetett már menni. Pedig jó lenne ha időben elengednék, mert úgy sem tudom mikor fog hazaérni. A kicsik dvd-t néznek, és tetszik nekik a jéghelyzet, én meg már megint aggódom.

Bolondok egymás hegyén hátán

Bebének holnap családi fotót kell vinni az iskolába, amin mindenki rajta van. Így hát tegnap este elő kaptuk az állványt és adtunk a családnak :)

Pörög az agyam

Mivel Istenlába délutános a héten, nekem meg gyakorlatilag semmi dolgom a munkahelyen, szóltam, hogy ma csak tíztől alibizek bent, ha nem tetszik szóljanak. Nem szóltak.
A reggeli kávémat kortyolgatva igyekeztem utánanézni egy két - lassan majd - engem érintő munkajogi kérdésnek.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy 55 nap felmondási idő, és 12 év munkaviszonyra 3 havi áltlagbér illet meg végkielégítésként, mivel a szerződésem (már ahogy kisilabizáltam) ez ügyekben másként nem rendelkezik.
Ergo amennyiben megszűnik a munkahelyem öt hónapig még tartható a jelenlegi állapot anyagilag, mentálisan bukta lesz. Ami nem azt jelenti, hogy nem érezném jól magam pár hónapig itthon, és ne tudnék mit kezdeni magammal. Ez a része tökéletesen rendben lenne, ha tudnám, hogy belátható időn belül találok majd munkát.

Tegnap iszonyat kellemetlenül éreztem magam, mikor egy régi megrendelőnk beesett, hogy ugye kész lesz a munkája csütörtökre, ahogy az meg lett beszélve, és akkor kellett közölni vele, hogy biztosan nem, lehet, hogy addig neki se tudunk állni....
Ami igazán rosszul érintett engem ebben az az volt, hogy reggel rákérdeztem a "főnökömnél" erre a munkára aki vállat vont és közölte, hogy nem lesz kész, nem tudja ... és bár mondtam neki, hogy akkor talán hívjuk már fel a palit, de természetesen ez sem történt meg, teljesen véletlen, hogy bejött. Így fogunk napról napra elveszíteni megrendelőket, akikre lehet vállat rángatni, hogy úgysem hoz esetleg évente sok pénzt, de mint tudjuk a sok kicsi... és ez épp nem kicsi munka lett volna. Az én főnököm igérgetésben megdönti a választási kampányokban igen sokat igérő Gy. F. lehoznám érted a csillagokat is rekordját. És egész pontosan ugyan annyit teljesít, mint Ferkó, szét tárja a karját és várja a megértést.

Kiváncsi vagyok mi lesz ha hazatér a síelésből a nagyfehér.

Nyolc óra munka, hat óra munka, négy óra munka ...

Régebben boldogan vettem tudomásul, ha olykor-olykor pár órával előbb le lehetett lépni a munkahelyről. Manapság rendszeresen hazamehetünk délután kettőkor, és ennek egyáltalán nem tudok örülni.

Repül a bálna

Na, túl vagyunk az év első munkahetén is. Igéretemhez híven igyekeztem annyi munkát elvégezni ami normálisan várható és nem hajtottam magam agyon. Kis pénz kis foci, ez van. Persze be kell vallanom, hogy túl sok munka sincs, illetve munka van, de anyag nincs. Fizetés se könnyen lett, mert ugye a válság, meg a körbe tartozások, meg értsétek meg gyerekek, na ezek vannak. De azért elhúzott szépen síelni a nagy fehér. Nem irigylem én tőle most se, nem irigyeltem eddig se. Csak ha nekem meg kell érteni, hogy bocsi de (még) nincs pénz a fizetésre, akkor talán neki is meg kéne érteni, hogy addig nyújtózzon... A januári visszahívásos, decemerben agitálós még nem hívott. Én meg várok...

Igyekszem Istenlába utasításai szerint eljárni, miszerint a holnap gondja legyen a holnapé, és nem parázni annyit. Egy picit talán már megy is. Legalább is egyre inkább visszatér a régi magam.
Olvasok, néha találok a közszolgálatin egy-két jó filmet azt megnézem. Ma elmentem a srácokkal korizni a tóra. Persze előtt tökre be voltam tojva (naná), és elmeséltem nekik itthon, mit kell csinálni, ha beszakad alattuk a jég, meg előadást tartottam, hogy csak a tó szélén, blablabla.
Gondoltam én aztán biztos nem korizok, de ezt előre nem közöltem velük (szerencsére), mert mikor megláttam azt a szép nagy jeget, úgy elkapott a lendület. Kicsit elbátortalanított, hogy jajj, nem koriztam már vagy két éve (a multkor csak a Csabi ment a sárcokkal, mert én épp itthon sajnáltam magam), meg itt nincs palánk, de aztán öt perc múlva azon kaptam magam, hogy csak úgy suhanok :)) a tó közepén. Sajnos meg kell állapítsam, hogy a kényelmes korcsolyát még mindig nem találták fel, de azért jó másfél órát bohóckodtunk. Istenlába meg is jegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen bátran nekiindulok, azt nincs nyafogás, hogy fogja a kezem, meg jajj így jajj úgy. És tényleg nagyon élveztem, jól esett mozogni, meg hogy korizás közben nem érzem, hogy mennyire bálna vagyok, meg olyan nagy szabadságérzésem lett ettől, hogy nagy volt a tér, kevés az ember... Szóval annyira jó volt, hogy holnap ebédután megint kimegyünk.
A Malomvölgyi-tó közel van hozzánk, öt perc autózás, és tíz perc erdei séta után már jégen is lehet az ember. Fotózni is klasz ott tavasszal-nyáron-ősszel, mert szinte minden van, erdő, tó, patak, csiga, lepke, játszótér, giz-gaz. Szóval jó hely, de ma inkább nem fotóztam.

Ja, a gázcirkusz minket elkerül, nálunk az erőművet fával fűtik (ennek azért máskor nem örülünk ennyire, mert elég durva kitermelés folyik a Mecseken), és nálunk még a tűzhely is villany. Így aztán semmi gáz :)

Jó kilátások - Tubes

Vége a kilátástalanságnak. Ma kiláttam :) Mondjuk szerintem erős emberkínzás, hogy a kilátáshoz magasra kell menni, mert az én súlyomat nem annyira könnyű magasba vinni. De azért küzdök állandóan. Mióta rés támadt a pajzson (nem működik a pajzsmirigyem) azóta évről évre csak egyre kerekebb leszek. Lassan nem férek a bőrömbe :( De azért nem adom fel, bár tényleg nem könnyű. Tavaly még megmásztam a Zengőt, de már akkor megfogadtam, hogy abból annyi elég is volt. Bocs a megszállott Mecsekrajongóknak, de szerintem a Mecseknek milliónyi klasszabb helye van.

Mára csak egy laza sétát terveztünk, így inkább a jólérzem magam érzésre tudtam koncentrálni, mint az általános minnyá meghalokra.
Korán ebédeltünk, és utána rögtön neki is álltunk a több kilónyi ruhába préselődésnek, és neki indultunk. Ez azért fontos, mert ha ebéd után leülünk, akkor megpunnyadunk és nem megyünk sehová. Így viszont elkerültük az erdőjárók csúcsforgalmát, mert mi már hazafelé tartottunk akkor, mikor a zöm oda. Bár lentről a városból fehér a hegygerinc, már elég magasan voltunk és még egy pihe havat sem láttunk. Gerinc magasságban is csak épp hogy, de azért ropogott a lábunk alatt.
Haza érkezve főztem gyümölcsteát és forraltbort, majd indult a dartsparty. Saját szabályaink vannak, hogy ne kelljen annyit matekozni, mindenből hármat kell dobni, ha triplát dob valaki akkor az meg is van, 25 és 50-ből egyet. Végre eljutottam oda, hogy megvolt mindenem, és képtelen voltam 50-est dobni, aztán Istenlába utolért és ő is képtelen volt :) Így mivel már kezdődött a Híradó feladtuk és Bebe nyert. A másik két skac addigra már kiszált, a nagynak virtuális megbeszélése volt, a Soma meg megsértődött, és mivel nem volt igaza nem könyörögtem neki, ha sértődik, hát sértődjön.
Tegnap este már gyakoroltuk a korai lefekvést (9 órakor takarodó volt), ma meg a felkelést. Nekem nem igazán sikerült az utóbbi. Sajnos holnap már nem lesz más választásom. Egy hete voltam bent a melóhelyen, ahol felfedeztem, hogy a főnököm elzárta a fűtést és 10 fok van. Azt hiszem fagyos lesz holnap a hangulat, mivel ő épp valahol Francia országban heveri ki a mit is?

Kiszoktatás

Hát elérkezett ez a nap is, hogy már csak egy hétvége választ el a munkától. Istenlába szerint nem is árt, mert egy hete be vagyok zárkózva és ki sem teszem a lábam, de ha őszinte akarok lenni akkor a munkahelyem hiányzik a legkevésbé. Én is tudom, hogy ez nem normális, fogok egy könyvet (most épp Szabó Magda Régimódi történetét), beülök a sarokba aztán se kép, se hang.
Ma már megembereltem magam és játszottam a családi darts bajnokságon :) ami elég jó mulatság volt, bár sok meglepetést nem hozott :) Illetve Vitya lepődött meg egyedül, hogy az apja lett az első, aztán jött Vitya, majd mi a törpékkel.
Sajnos bár nagyon terveztem, de nem voltam fényképezni a szabadságom alatt. Egyszerűen nem volt kedvem, ez az igazság. A napot sem láttuk már ezer éve, ez a szürke felhőülte környezet meg nem inspirál engem. Itthon is sötét van, a gyerekről sem lehet igazán jó képet csinálni.
Holnap tudatos szocializációnak vetem alá magam, de legalábbi kimerészkedek a nagyvilágba. Mondtam Csabinak, hogy menjünk fel egy kis sétára a Mecsekre. Remélem holnapig nem gondolom meg magam. Talán majd kattintok párat, bár nem érzem azt a tüzet és lelkesedést ami kell a szerencse meg a jó téma mellé.
Az M1-en épp Lajkó síratja a hegedűjét, de Istenlába szerint nekem valami vidámabb kell, így valami ultra gagyi amerikai rémálom megy a tv-ben, a könyvnek lassan a végére érek, pedig még csak tegnap kezdtem. Nem szeretem mikor vége van :(