Repül a bálna

Na, túl vagyunk az év első munkahetén is. Igéretemhez híven igyekeztem annyi munkát elvégezni ami normálisan várható és nem hajtottam magam agyon. Kis pénz kis foci, ez van. Persze be kell vallanom, hogy túl sok munka sincs, illetve munka van, de anyag nincs. Fizetés se könnyen lett, mert ugye a válság, meg a körbe tartozások, meg értsétek meg gyerekek, na ezek vannak. De azért elhúzott szépen síelni a nagy fehér. Nem irigylem én tőle most se, nem irigyeltem eddig se. Csak ha nekem meg kell érteni, hogy bocsi de (még) nincs pénz a fizetésre, akkor talán neki is meg kéne érteni, hogy addig nyújtózzon... A januári visszahívásos, decemerben agitálós még nem hívott. Én meg várok...

Igyekszem Istenlába utasításai szerint eljárni, miszerint a holnap gondja legyen a holnapé, és nem parázni annyit. Egy picit talán már megy is. Legalább is egyre inkább visszatér a régi magam.
Olvasok, néha találok a közszolgálatin egy-két jó filmet azt megnézem. Ma elmentem a srácokkal korizni a tóra. Persze előtt tökre be voltam tojva (naná), és elmeséltem nekik itthon, mit kell csinálni, ha beszakad alattuk a jég, meg előadást tartottam, hogy csak a tó szélén, blablabla.
Gondoltam én aztán biztos nem korizok, de ezt előre nem közöltem velük (szerencsére), mert mikor megláttam azt a szép nagy jeget, úgy elkapott a lendület. Kicsit elbátortalanított, hogy jajj, nem koriztam már vagy két éve (a multkor csak a Csabi ment a sárcokkal, mert én épp itthon sajnáltam magam), meg itt nincs palánk, de aztán öt perc múlva azon kaptam magam, hogy csak úgy suhanok :)) a tó közepén. Sajnos meg kell állapítsam, hogy a kényelmes korcsolyát még mindig nem találták fel, de azért jó másfél órát bohóckodtunk. Istenlába meg is jegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen bátran nekiindulok, azt nincs nyafogás, hogy fogja a kezem, meg jajj így jajj úgy. És tényleg nagyon élveztem, jól esett mozogni, meg hogy korizás közben nem érzem, hogy mennyire bálna vagyok, meg olyan nagy szabadságérzésem lett ettől, hogy nagy volt a tér, kevés az ember... Szóval annyira jó volt, hogy holnap ebédután megint kimegyünk.
A Malomvölgyi-tó közel van hozzánk, öt perc autózás, és tíz perc erdei séta után már jégen is lehet az ember. Fotózni is klasz ott tavasszal-nyáron-ősszel, mert szinte minden van, erdő, tó, patak, csiga, lepke, játszótér, giz-gaz. Szóval jó hely, de ma inkább nem fotóztam.

Ja, a gázcirkusz minket elkerül, nálunk az erőművet fával fűtik (ennek azért máskor nem örülünk ennyire, mert elég durva kitermelés folyik a Mecseken), és nálunk még a tűzhely is villany. Így aztán semmi gáz :)