Hát elérkezett ez a nap is, hogy már csak egy hétvége választ el a munkától. Istenlába szerint nem is árt, mert egy hete be vagyok zárkózva és ki sem teszem a lábam, de ha őszinte akarok lenni akkor a munkahelyem hiányzik a legkevésbé. Én is tudom, hogy ez nem normális, fogok egy könyvet (most épp Szabó Magda Régimódi történetét), beülök a sarokba aztán se kép, se hang.
Ma már megembereltem magam és játszottam a családi darts bajnokságon :) ami elég jó mulatság volt, bár sok meglepetést nem hozott :) Illetve Vitya lepődött meg egyedül, hogy az apja lett az első, aztán jött Vitya, majd mi a törpékkel.
Sajnos bár nagyon terveztem, de nem voltam fényképezni a szabadságom alatt. Egyszerűen nem volt kedvem, ez az igazság. A napot sem láttuk már ezer éve, ez a szürke felhőülte környezet meg nem inspirál engem. Itthon is sötét van, a gyerekről sem lehet igazán jó képet csinálni.
Holnap tudatos szocializációnak vetem alá magam, de legalábbi kimerészkedek a nagyvilágba. Mondtam Csabinak, hogy menjünk fel egy kis sétára a Mecsekre. Remélem holnapig nem gondolom meg magam. Talán majd kattintok párat, bár nem érzem azt a tüzet és lelkesedést ami kell a szerencse meg a jó téma mellé.
Az M1-en épp Lajkó síratja a hegedűjét, de Istenlába szerint nekem valami vidámabb kell, így valami ultra gagyi amerikai rémálom megy a tv-ben, a könyvnek lassan a végére érek, pedig még csak tegnap kezdtem. Nem szeretem mikor vége van :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése