Mivel Istenlába délutános a héten, nekem meg gyakorlatilag semmi dolgom a munkahelyen, szóltam, hogy ma csak tíztől alibizek bent, ha nem tetszik szóljanak. Nem szóltak.
A reggeli kávémat kortyolgatva igyekeztem utánanézni egy két - lassan majd - engem érintő munkajogi kérdésnek.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy 55 nap felmondási idő, és 12 év munkaviszonyra 3 havi áltlagbér illet meg végkielégítésként, mivel a szerződésem (már ahogy kisilabizáltam) ez ügyekben másként nem rendelkezik.
Ergo amennyiben megszűnik a munkahelyem öt hónapig még tartható a jelenlegi állapot anyagilag, mentálisan bukta lesz. Ami nem azt jelenti, hogy nem érezném jól magam pár hónapig itthon, és ne tudnék mit kezdeni magammal. Ez a része tökéletesen rendben lenne, ha tudnám, hogy belátható időn belül találok majd munkát.
Tegnap iszonyat kellemetlenül éreztem magam, mikor egy régi megrendelőnk beesett, hogy ugye kész lesz a munkája csütörtökre, ahogy az meg lett beszélve, és akkor kellett közölni vele, hogy biztosan nem, lehet, hogy addig neki se tudunk állni....
Ami igazán rosszul érintett engem ebben az az volt, hogy reggel rákérdeztem a "főnökömnél" erre a munkára aki vállat vont és közölte, hogy nem lesz kész, nem tudja ... és bár mondtam neki, hogy akkor talán hívjuk már fel a palit, de természetesen ez sem történt meg, teljesen véletlen, hogy bejött. Így fogunk napról napra elveszíteni megrendelőket, akikre lehet vállat rángatni, hogy úgysem hoz esetleg évente sok pénzt, de mint tudjuk a sok kicsi... és ez épp nem kicsi munka lett volna. Az én főnököm igérgetésben megdönti a választási kampányokban igen sokat igérő Gy. F. lehoznám érted a csillagokat is rekordját. És egész pontosan ugyan annyit teljesít, mint Ferkó, szét tárja a karját és várja a megértést.
Kiváncsi vagyok mi lesz ha hazatér a síelésből a nagyfehér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése