kis piros

Végre újra

kötök. Nem tudom miért van ez, de mikor nagyon odavan a lelkem akkor nem kötök/horgolok, nem beszélek...
A locsogást már vagy két hete megkezdtem, de a kötés nem ment, egyszerűen még gondolni sem gondoltam rá... Aztán tegnap megtört a jég és három hét után nekiálltam.
Annyira érdekes ez, mert ha dühös vagyok, vagy ideges, vagy fáradt, .... akkor azonnal kötni kezdek ahogy lehetőségem adódik rá. A bánat azonban összekötözi a kezem.

(Hiányzik a nagyfiam (is))

Pityergő

Közeleg Vitya szülinapja. Ahogy közeleg, úgy leszek egyre pityergősebb. Szülinap gyerek nélkül, ilyen sem volt még. Ráadásul mintha tegnap született volna. Hogy került ilyen hamar ilyen messze?!

Mozgalmas

egy szombatunk van, pedig igazából ki sem tesszük a lábunkat. Na jó, délelőtt elmentünk Bebének szemüveget csináltatni és így sikerült megszabadulnunk egy kisebb vagyontól. A "vagyonunk" nagyobb részétől már a múlt héten megszabadultunk, de az nem annyira érdekes (nekem), és kereke is van.
Szóval Bebe szemüveges lett, és nem is annyira gázul néz ki mint gondoltam, de azért...
Aztán meg rácuppantam a tévére és WTA meg ATP tornát nézek megállás nélkül, szóval nagyon sportos vagyok. Az estémet pl. Rafa Nadallal fogom tölteni :) Kikapcsolódásként pedig megnézem majd a Gasztroangyalt. Hosszú idő után (mióta Vitya elment) először gondoltam a megkezdett kötésemre is, szóval azt sem kizárt, hogy még kötni is fogok. Kimenni úgysem lehet. Hihetetlen kitartóan szar az idő. Istenlába hétfőn elutazik két napra okosodni. Remélem addigra eláll, mert így sofőr nélkül maradok :)
Vitya jól van, jól érzi magát, a héten talán nem is túlóráztak annyit, így pihentebbnek is tűnt. Már pedzegettek neki egy következő állást is ami ráadásul kapcsolódna a szakmájához, de azt mondta legkésőbb augusztus 15-én hazaindul partyzni :) Tegnap azzal szórakoztatott minket, hogy lengyel akcentussal beszélt angolul :) tényleg elég vicces volt. Nyilván a mi akcentusunk ugyanennyire vicces. A jövő héten az autó papírjainak intézésétől, az árfolyamgáton át, a vérvételig mindenben lesz részem, mindezt úgy hogy három vizsga ügyeletem és egy megbeszélésem is van. Hétfőn majd elmék egyeztető tárgyalásokat folytatni a főnökömmel, mert szerintem mikor nem ügyelek kénytelen leszek nagy jövés-menésben lenni.
Családi életünk a jövő hetet tekintve kicsit zilált lesz hétfőn, kedden Istenlába elutazva, szerda-csüt-péntek viszont itthon lesz, mi meg iskolákban leszünk. Aztán hétvégén mi itthon leszünk, de ő meg dolgozni megy. Szóval nem a jövő héten fogunk összeveszni :)

Antitálentum

vagyok én a műszaki dolgok terén. De tényleg, egy igazi szőke (bocsánat szőkék). Ma pl. nekiálltam egy törött csipőfogó segítségével kioperálni a simkártyát a telefonomból, mert azt hittem megint (némi mentség, mert volt már valódi szükség erre) erre van szüksége, miközben csak nem volt térerő ott ahol voltam :) Istenlába mondta is, hogy figyu, nem nézted meg, hogy van-e térerő? Hát mondtam neki, hogy nyilván nem, mert azt se tudom hol kell. Elég hülyén(ek) nézett :)
Na ezek után biztos nem csodálkozik senki, hogy én most a szkájpot dícsérni jöttem. Nyilván mindenkinek evidencia a dolog, de nekem eddig rohadtul nem volt szükségem rá. Most is a legkisebb fiam regisztrációját használva társalgok a távolival... és közben látom is.... ez egyszerűen fantasztikus :) Nyugodtan lehet röhögni. Sőt mindezt ma odáig fejlesztettem, hogy a mamát (náluk épp romlott a számítógép) odatartottam telefonon a laptophoz, hogy ő is hallja a kisunokát, oszt volt ám akkora öröm, hogy csak na :)
Azt is ma tudtam meg pl. a pénzmozgási limitet a netbankon keresztül is tudom módosítani, pedig ez is milyen fontos már :) Ha így haladok egyszer még eljutok a bankkártya használatig is, de ezt nem sürgetném annyira, mert onnantól valószínűleg soha nem lenne egy vasam se. Így meg Istenlábától kérem a pénzt, és az mégiscsak visszatartó erő.
Értem én, ha most azon gondolkodtok, hogy akkor vajon hány éves is vagyok, mert a leírtak alapján úgy 75-nek tűnhetek, na de milyen jól tartom magam :)

kikapcsoló, kikapcsoló, kikapcsolódás kell nekünk

Tegnap elmentem Istenlábával munkahelyi buliba. Nem akartam, de az alternatíva a mosás-vasalás lett volna. Meg a laptop lesés, hogy jelentkezik-e a messzifiam. Szóval inkább elmentem és egy pár órát jól éreztem magam és sokat nevettem, mintha nem is én lettem volna :)

Zombi lét

Én tényleg nem tudom mi van. Tisztára mint egy hormonzavaros csirke. Bár igazából még azt sem mondhatom, hogy kedélyem és érzelmeim hullámzóak, mert én stabilan fos vagyok. Túlérzékeny, túl fáradt, túl hülye. Bárcsak egy kicsit magam nélkül lehetnék.

Elég ha a messzifiamra gondolok és mint egy megnyitott csapon már folyik is a könnyem. Pedig tudom, hogy jól van, és jól is érzi magát..., mégis elég csak rágondolnom és már bőgök.
Iszonyú belegondolni, hogy egyszer csak ez lesz az élet, hogy mindig lesz majd gyerekem amelyik messze van. Felfoghatnám persze ezt pozitívan, hogy jajj de jó, világot lát, tapasztal.... de igazából a lószart. Azért van messze, mert nincs más választása, és ettől én gyűlölök itt lenni. Gyűlölöm ezt a helyet, várost, megyét, országot...

Minden olyan farmucinak tűnik (igazán finoman fogalmaztam), és valószínűleg az is. Borzasztó ami ebből a régióból lett, borzasztó ami ebből az országból lett. Bárcsak mi is bátrak lennénk, mint a messzifiam.