De ha elindul a vonat

Reggel kivittük a derült arcú középsőnket a vasútállomásra és útjára eresztettük.
Jellemzően Bebére viccesre vettük a figurát = mindenki rajtunk röhögött.
Ahogy elindult a vonat Bebe valami mesehős hangján hosszan nyújtva kiabálta, hogy Isten veleeeeeeeeeed :) Ezt követően elrongyoltam "dolgozni". Szó szerint semmit sem csináltam, mégcsak nem is láttam a főnököm, aki ha nem diktál, vagy javíttat, akkor nekem nincs mit csinálni. Hát qrvára elfáradtam, de istenbizony :) Ezt követően elrongyoltam anyibanyihoz Bebéért, meg megdézsmáltam a spájzát.
Vitya ma szerencsére már 5-kor itthon volt.

Gondolom nem mondok újat ha megemlítem, hogy ma megint volt égszakadás.

Diákmunka

Viktor némi haszonszerzés reményében kukoricacímerezésbe vágott. Ez az egyetlen diákmunka amit a felkeresett diákmunka szövetség ajánlani tudott. A címerezés önmagában - főleg felnőtt fejjel - nem egy leányálom, de a gyereknek a munka ezen részével - szerencsére - semmi baja. Egyébként magát diákmunkát hasznos folyamatnak tartom, hiszen megtanítja a gyereket arra, hogy a pénz sajnos nem a tárcánkban, illetve folyószámlánkon terem.
Abban is szerencséje van - vagy így intézték -, hogy egy csomó pajtijával egy csoportban van. Ami durva számomra az az idő, amit a napi nyolcórás munka igényel.
Reggel fél hatra kellett a vasútállomáson lennie, és este fél hétkor ért haza. Merthogy a munka - viszonylag - messze van - valahol Mohács előtt, az utazás szervezetten történik. Sajnos a szervezettség nem feltétlen jelenti azt amit jelentenie kéne, ugyanis ma Belvárdgyuláról kellett visszafordulniuk és visszamenniük azért az otthagyott csoportért, akikről időközben kiderült, hogy már nem megy busz. A gyerek jobban viselte a dolgot, mint én, szerencsére :) Ráadásul már bevállalta, hogy elmegy szombaton, és még jövő hétfőn is. Aztán kedden lelép a Balcsira egy hétre, és ha visszajön és még van meló akkor megy még egy hetet legalább. Nem semmi gyerek az én "kisfiam" :)

Dél-Nyugaton a helyzet változatlan

A rigók arra az időre míg nem sikerül az új helyzethez alkalmazkodniuk, - vagyis úszólábra szert tenniük - a kocsik alá menekültek. Ma reggel azt beszéltük meg, hogy ebéd után kimegyünk, ha kell gyalog a kertbe, legalább megnézni mi a helyzet, de 11 óra óta ismét folyamatosan szakad, így már gyalog sem lehet lemenni a szurdokba. Azt hiszem el kell gondolkodnunk a rizs termesztésen.

Lustanap

Már a reggel is szokatlanul indult. Csak semmi - szokásos - kapkodás. Tíz óráig rihegtünk-röhögtünk Istenlábával. A gyerek azt már megtanulták, hogy hétvégén akkor van reggel mikor mi felkelünk és azt mondjuk "Jó reggelt". Ezt muszáj volt megtanítani nekik, mert Somi gyakran képes ötkor felkelni, aztán hogy ne unatkozzon úgy intézi keljen fel más is :)
Most viszont, hogy itt a monszun nem volt semmi sürgős dolgunk. Délelőtt együtt főzőcskéztünk, de mivel későn reggeliztünk ebédet is csak délután ettünk.
Aztán néztünk egy kis teniszt. Istenlába lement a skacokkal focizni, én meg néztem tovább a teniszt. Délután el kellett menni a Fressnapfba, mert Palkónak elfogyott a kajája. Nálunk nem votl olyan rugozós boing mint amit Metikus mondott, persze azt amúgy sem vettem volna, hiszen Gabriellas hozott nekünk, volt viszont egy csomó játék féláron, párat muszáj volt vennem (mintha nem lenne itthon épp elég) és vettem féláron egy hatalmas hintát Zombinak, aki nem is biztos, hogy hozzánk jön lakni. Tudom, hogy flúgos vagyok, de azt a hintát annyi pénzből és ki sem tudnám hozni. Szóval újabb tanujelét adtam annak, hogy képtelen vagyok normális ésszel gondolkodva beosztani a pénzt :)
Utána még be kellett vásárolni másfeles teákat Vityának, aki hétfőn hajnalba indul nyárimunkára, kukoricát címerezni - mert más munka nincs. Most elmegy egy hetet dolgozni, aztán egy hetet a Balcsira, aztán majd folytatja a munkát (mondja most). Soma kedden indul a táborba, lassan össze kell szedni a cuccokat amik kellenek neki.
Most a Titanicot nézik a fiúk (nekem egyszer is elég volt), nem tudom mit várnak, hogy most majd elkerüli a jéghegyet, vagy mi?! Hogy a túróba lehet ezt többször is megnézni?
Bár hajózási alapismereteket nem árt szerezni, és lassan a bárka ácsolását is elkezdhetjük, mert az eső természetesen esik.

Csodabogyó Zombika 7hét

Annyira nagyon édes :) és olyan sokat változik egy hét alatt. Teljesen elvarázsolt.

Esőtánc

Nem, nem, nem!
Tényleg esküszöm, hogy egyáltalán nem tácolok. Bár megértem, hogy felmerült az ötlet, hogy én vagyok a monszun okozója. Valóban jól sikerült a tavaszi aszályos időben Benedekkel lejtett táncunk, de azóta egy ilyet sem roptunk. Viszont már megint esik.
Szomorkodunk, hogy nem tudunk kertbe menni :(, bár épp mondtam a gyerekeknek, hogy ne búsuljanak, ha ez így folytatódik akkor lesz kerti tavunk :)

Michael Jackson

Reggel a bumerángra ébredve nem nagyon értettem félálomban, miért is folyik Jackoról a szó. Aztán megütötte a fülemet, hogy ötven éves volt. Megmondom őszintén számomra megdöbbentő a hír. Nem mintha jó szemmel néztem volna az életvitelét, az "ügyeit", az orleesős műtétjeit, túlzottan excentrikus, arány- és érték vesztett lett már. De nekem Jacko nem a botrányhős volt, hanem a 80-as évek kiemelkedő figurája. Aki olyan klippeket, olyan zenét és olyan felhajtást hozott magával, amit addig nem láttunk. Zenéit a mai napig is elvarázsolva vagyok képes hallgatni, és a varázslatot - úgy vélem - nem csak a nosztalgia okozza.
Nem gondolom, hogy - bármeddig is élt volna - képes lett volna még valaha is túlszárnyalni önmagát. De az, hogy elment mindezek tudatában is veszteség.
Valaki azt mondta, hogy Elvis és Jacko egy titkos-rejtélyes szigeten zenélnek épp :) remélem Morisson is ott van valahol, és Luis Armstrong is ott fújja. Jó kis buli lehet :)