Reggel a bumerángra ébredve nem nagyon értettem félálomban, miért is folyik Jackoról a szó. Aztán megütötte a fülemet, hogy ötven éves volt. Megmondom őszintén számomra megdöbbentő a hír. Nem mintha jó szemmel néztem volna az életvitelét, az "ügyeit", az orleesős műtétjeit, túlzottan excentrikus, arány- és érték vesztett lett már. De nekem Jacko nem a botrányhős volt, hanem a 80-as évek kiemelkedő figurája. Aki olyan klippeket, olyan zenét és olyan felhajtást hozott magával, amit addig nem láttunk. Zenéit a mai napig is elvarázsolva vagyok képes hallgatni, és a varázslatot - úgy vélem - nem csak a nosztalgia okozza.
Nem gondolom, hogy - bármeddig is élt volna - képes lett volna még valaha is túlszárnyalni önmagát. De az, hogy elment mindezek tudatában is veszteség.
Valaki azt mondta, hogy Elvis és Jacko egy titkos-rejtélyes szigeten zenélnek épp :) remélem Morisson is ott van valahol, és Luis Armstrong is ott fújja. Jó kis buli lehet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése