Úgy tűnik

egy időre lecseréltem a kötőtűim, de azért gondolok már rájuk, csak most így alakult... kampósvégűvel nyomulok.

Hurrá nyaralunk, hagyományos őszi kenesézés

Egy nap eső nélkül. Van, hogy kevés is elég a boldogsághoz :)

Volt ott kérem minden mi a testemnek kár és haszon :) Lakoma felső fokon. Lelkiismereti sportolás. Mondjuk a teniszezés inkább vicc volt, mint sport. A bringázást meg haragos fellegek rövidítették meg (a gemenci jég óta nem vagyok túl nagy vigécek), de azért egy órát tekeregtünk Istenlábával. A pingpongozás egy nap sem maradhatott el, azért az én koromban forgózni már elég kimerítő, viszont annál viccesebb, szóval volt röhögéstől dőlés, wellness meg sok-sok jóság. A biliárdozást én kihagytam, attól még nem lett fittebb senki, úgyhogy inkább horgolgattam. Délelőttönként még horkolgattam is. Jó volt, szép volt, vicces volt, kevés volt. Bebe bele is betegedett, szerintem megfázott a teniszpályán :(

Kicsit féltem

hogy lesz ebből "nyaralás", mert minden meteorológiai hír ellenére tegnap tisztulni látszott az ég felettünk. Mi meg ugye csak esőben tudunk nyaralni, lehetőleg szakadóban, de mindenképp olyan esőben ami kitartó, nem csendesül, és nem ad lehetőséget szabadtéri programokra. Mi ugyanis nem bírjuk a fényt. Vagy legalábbis valami felső hatalom azt gondolja rólunk nem bírjuk, így masszív felhőtakaróval óv minket, bőrünk hidratáltságát hajnali harmattal szakadó esővel erősíti.
Mikor ilyen idő köszönt ránk bizseregni kezd a belsőnk, és érezzük, hogy megérett az idő, hogy jól megérdemelten kikapcsolódjunk bezárkózzunk valahová az otthonunktól távol. Itt kel megjegyezni, hogy teljesen méltánytalanul vagyok én egy alulfizetett közalkalmazott, mert a legfejlettebb meteorológiánál is precízebben gyakorlatilag 8 hónapra előre meg tudom mondani mikor lesz napokon keresztül tartó és számottevő csapadék. A csütörtöktől-vasárnapig tartó 4 nap csapadékos időjárását például már januárban feltételeztem, és mindezt tökéletes precizitással ma már igazolom is. Ha most bárki is veszi a fáradtságot és megnéz egy előrejelzést (pár naposat már a jól fizetett meteorológiai alkalmazottak is tudnak) az tisztán láthatja, hogy vasárnap kisüt a nap. Ebből bárki számára - aki személyes kontaktra vágyik velem -  nyilvánvalóvá válik, hogy vasárnaptól elérhető leszek, a hétfői verőfényes napsütésben pedig már dolgozni fogok.
Azoknak akik fontos a nagyobb csapadék hullás prognosztizálása már most jelzem, hogy október 12-15-ig kerékpározást tervezek (nem, nem vízit)  Gemencen, tehát ebben az időben kitartó zápor, zivatar, jégeső, hurrikán.... várható.

Szolgálati közleményünket hallották.

Mára ez

Még egy

kilótól búcsút vettem a héten. A 13. volt. Így most már kevesebb van előttem, mint amennyi mögöttem.
Az mondjuk tény, hogy nem sokat foglalkozom - helytelenül - táplálkozással mostanában. Egyetlen dologra figyelek csak, hogy benne legyek az 1200 kalóriás limitemben, de hogy ezt napi ötszöri étkezéssel hozzam össze az nem tud központi kérdés lenni pillanatnyilag. Így van, hogy a reggeli natúr joghurt-kornspitz után már csak az összeesés előtti pizza kerül a gyomromba. A hatékonysági mutatókon szerencsére mindez nem rontott. Torna? A szabadság alatt is "csak" hegyet másztam, azt követően meg a heti szar elnyomott bennem minden egyebet. A torna pillanatnyilag szünetel.

Tényszerűen

Totálisan felborult az életem. Az hiszem én vonzom a bajt, kénytelen vagyok azon is elgonolkodni nem-e én magam vagyok a baj.

A főnököm pár hónapja meghalt. Ez engem nagyon megviselt. Hosszú időre elég befeléfordulóvá váltam, és a tőlem megszokott jókedv is elhagyott. Ezt többen ellenséges reakcióként értelmezték.

A főnököm helyére kerülő új főnökkel korábban közvetlen - már már oda-vissza szabad szájú - jó kapcsolatot ápoltam. Miután ő lett a főnököm (magas pozíciós főnök) úgy gondoltam, hogy ez nem helyénvaló és visszavettem ebből, nem rohangáltam be hozzá mint régen, ha valami eszméletlen nagy poénra akadtam, és mivel úgy gondoltam a nyakába szakadt teher épp elég nagy, és rengeteg idejét emészti fel csak munkával kapcsolatos kérdésekben törtem rá. Azt gondoltam ez így helyes, és hogy a szeptemberben közösen megkezdett munka majd kijelöli az új határokat a kettőnk viszonyában. Hát nem így lett, illetve így lett, csak nem úgy ahogy kellett volna hogy legyen. 

Három héttel ezelőtt - a szabadságom előtt két nappal - egy volt kollégám szólt, hogy lenne egy nekem való állás, de gyorsan kéne lépni még mielőtt az egész város előtt nyilvánvalóvá válik... Írtam egy önéletrajzot, és mivel nem szeretem a sunnyogást, és úgy gondoltam a főnökömmel való viszonyom van olyan, hogy bizonyos indokokat megért, kértem tőle egy ajánlólevelet.

Mindeközben én nem voltam tisztában azzal, hogy a fent vázolt visszafogottabb viselkedésem benne kétségeket támasztott, és azt gondolja azért változtam meg vele szemben, mert nem tudom elfogadni az új helyzetet. Számára az, hogy próbálok megragadni egy esetleges lehetőséget, a saját gondolamenetét igazolta. A dolgok ilyetén - véletlen - egybeesése folytán hétfőn délután négykor a főnököm közölte, hogy nem szeretné velem megkezdeni a pályafutását... Ettől még munkahelyem persze van. Nem kirúgtak, csak áthelyeztek. Ez egy keddi értekezleten bejelentésre is került, igen rossz kommunikációval, amit betudok a kezdők zavarának, illetve kommunikációs gyakorlatlanságának. A nyilvános indok az volt, hogy én nehezményezem, hogy engem éhbérért dolgoztatnak, és változtatni akarok ezen, így nem vagyok stabil munkaerő, de voltak benne olyan zagyva idézni sem tudom részek, amiktől mindenki padlót fogott. Azt már csak tegnap tudtam meg a helyemre kerülő csajtól  miután - egy összeveszést követően - normálisan tudtunk beszélni egymással, hogy a valós indok nem ez, hanem az én megváltozott viselkedésem. Mikor felvázoltam neki a fentieket, hogy, miért is változott meg a viselkedésem szegény teljesen kiakadt, mert neki eddig tök nyugis helye volt, előtte sok évet lehúzott a titkárságon és boldog volt attól, hogy megszabadult tőle, most meg újra beleesett a kakis csuporba egy baromság miatt. 

Mindeközben én most beköltöztem egy nyugis helyre, bár pillanatnyilag túl sok nyugalmam nincs benne. Az új feladatköröm szerint oktatási anyagokat fogok gyártani, ami akár közel is állhatna a profilomhoz, de mindezt nem abban a formában kell tennem amihez értek, hanem excel adattáblákból kell grafikonokat meg powerpointokat gyártanom, amit viszont sosem csináltam. Ezt a hiányosságomat nyilvánvalóvá is tettem, kaptam is magam mellé egy kollégát, hogy gyorsan mutassa meg nekem mit kell csinálni!, mert sürgősen kell mindebből - szerintem - kivitelezhetetlen mennyiség. Azzal, hogy most ez a munkám semmi bajom nincsen, tulajdonképpen tetszik is, bár ahhoz hogy élvezzem egy jó adag rutint kell szerezzek. Az, hogy mindebből - úgy, hogy nem értek hozzá - kb. száz excel tábla (adathalmonként 5-6 grafikonnal) került az aszatalomra, úgy hogy az másnapra kell, nehezen értelmezhető a jóindulat jeleként. Szegény kollégám két napig ült mellettem és mondta, hogy mit csináljak, de még így is, hogy ő rutinos, volt hogy fél órát babráltunk egy-egy félelmetesen kinéző adathalommal, hogy na akkor ezt most hogyan. Szóval a tanítás inkább rohammunka volt, és még mindig nem tudom, hogy fogom eldönteni, hogy mi függőleges mi vízszintes tengely... De ha belerázódnék, akkor ennyivel is többet fogok tudni, és tulajdonképpen egész klassz dolgokat lehet csinálni.

Abból az állás lehetőségből ami kirobbantotta ezt az egészet=hab lett a tortán, nem lett semmi, mert mégsem ment el az az ember akinek a helyére kerestek. 

Pozitív hozadék, hogy végre kirántattam abból a tespedésből amibe a közalkalmazott lét nyomott, és rájöttem, hogy nem muszáj nekem a garantált bérminimumért br. 114.111/ nettó 75 dolgozni, mert az én életem az én kezemben van (még ha nem is mindig tűnik így, vagy ha a fentiek nem is ezt támasztják alá) és én vagyok az egyetlen aki változtatni tud rajta.

Évek óta minimumért dolgozom, ez sosem esett jól, de D. mellett azért pár százezer leesett könyvszerkesztésért, kongresszusért.... A fő problémát az jelenti, hogy mivel Vitya gyermekem (20) már nem jogosult családi pótlékra, bár még közoktatási rendszerben nappalin tanul így elesünk a nagycsaládos adókedvezménytől is, ami nagyon sok pénz. Első lépésben erre az évre még "csak" havi 25-öt bukunk, de ez a tanév végétől, mikortól már beszámítható sem lesz havi 100 ezer forintot fog jelenteni. Eddig egyikünk sem adózott, onnantól mind a ketten majdnem a teljes jövedelmünkre adókötelesek leszünk. Én meg nem szerettem volna megvárni míg mindez bekövetkezik és totálisan tönkremegyünk, hanem mivel jött ez a lehetőség gondoltam hiába van még időm akkor kell lépni mikor lehet. 

Nem akarom, nem akarom, nem akarom...

Anyúúúúúú én nem akarok menni. Fáj a hasam, meg a fejem is, meg.... Rohadt beteg vagyok szerintem. Nem nyertünk a lottón?! Vagy valami. Nincs kedvem...

Én tulajdonképpen nem is szeretek dolgozni, az egyetemet se szeretem, a hallgatókat egyenesen ki nem állhatom. Hát miééééért....?!

Utálom a szeptembert, és amúgy is csak két hetet voltam itthon. Ez csalás. Mocsok egy világ ez.

"Adjátok vissza a hegyeimet!"