2013. június 15., szombat

Nem panaszkodhatok

arra, hogy az utóbbi 3 napom eseménytelenül telt volna.




Kicsit féltettem Bebét az ötödik osztálytól, és a saját maga általi elvárásaitól, de úgy tűnik felesleges volt.
Hatalmas teljesítmény öt éven keresztül a maximumon teljesíteni. Tantestületi dicsérettel az végezhet aki mindenből kitűnő és legalább 3 tárgyból dicsérettel végez. Ez csak úgy lehetséges ha egész évben minden szorgalmi feladatot elvégez, és különböző szakkörökön és versenyeken indul. Nem kényszerítjük erre, nem is elvárás a részünkről, de én innentől már nagyon drukkolok neki (persze eddig is ezt tettem), az a terve, hogy mindezt 8 éven keresztül hozza.
Nagyon büszkék vagyunk.

2013. június 13., csütörtök

Ma volt

D. búcsúztatója. Nem mondhatnám, hogy megrendített, olyan volt mintha az egésznek semmi köze nem is lett volna hozzá. Végig arra gondoltam miket csinálna meg mondana ha ott lenne, ettől meg még vicces is volt. Az egészben az volt a legmeghatóbb, hogy a végén mikor már az utcán álltunk, hogy összeszedjünk mindenkit aki a busszal jött (volt aki eltűnt bakker, holnap majd lehet, hogy szétrúgják a seggem a dékániba). odajött hozzám D. két unokaöccse (ismerjük egymást az intézetből phd. kapcsán) odajöttek  hozzám és jól megnyunyurgattak.

Hát, ennyi D. elment, de egy életre való emlegetni valót, vicces, és majd az idő megszépíti féle történeteket hátrahagyva. És amúgy is itt van egy hatalmas képkeret a falon, egy szecessziós polc a konyhában, egy mindennap használt mikró, minden könyvének egy példánya...

2013. június 12., szerda

Nem könnyű

Igazából most gondoltam bele, hogy vajon mennyi szénhidrátot ehettem nap mint nap, ha soha nem éreztem ezt az éhséget amit manapság. Pedig ugye a finomított szénhidrátok gyorsan ürülnek és követeli az agyad a következő adagot. És én sosem voltam éhes, tehát nyilván mindig ettem is
Manapság 1200 kcl-t ehetek naponta, és folyamatosan éhes vagyok :(
Ez ma pl. úgy néz ki, hogy
Reggeli: itthon készített natúr joghurt (mennyiségre mint egy bolti joghurt), 3-4 házi zabpelyhes keksz (ennyi a napi édes adag)
Tízórai: egy alma, ettől éhesebb leszek, mint előtte
Ebéd: Zöldségleves (a 2. spórolódik vacsorára)
Uzsonna: 2 kis narancs
Vacsora: tejszínes gyümölcssaláta (mazsola kiválogatva mert utálom), 1 szelet párolt hús (ma sertés volt), 80 g köles.

Hétvégente a reggeli joghurtot teljes kiőrlésű barna kenyérre, 2 szelet sonkára, és paradicsomra cserélem.
És mikor már nagyon sajnálom magam akkor az én drága barátnőm hoz nekem kintről (egyetemen kívülről) csirkés cézársalátát, ami mennyei manna :)

Nincs semmi cukor, a napi öt kávé helyett 1 van (üresen), reggel és ebéd után zöld tea (üresen).

Harmadik hete élek így, állítólag örökké így kéne :( Eddig három kiló (víz) ment le rólam, és most épp stagnálni látszik a dolog. Ha a hétvégéig nem fogyok el kell kezdenem a fokozatos mozgást (szobabringa), amivel napi egy óra bringázásig kell eljutnom (dög uncsi lesz, már most tudom).

Hát így vagyok. Nem mondom, hogy élvezem, de sokkal több energiám van, és minden este mikor lefekszem hősként gondolok magamra :)

Naponta 2,5-3 liter vizet iszom, az eddigi napi 1 liter cukros cucc helyett. Sosem gondoltam, hogy ennyit meg tudok inni, főleg vizet, de két nap alatt megszoktam és most már folyamatosan szomjas vagyok. Tehát az víz ivás már teljesen természetesen megy, viszont a rengeteg hugyozás az agyamra megy :)

Minden nehézség ellenére valahogy élvezem, és hiszek a dologban. Azért sajnos laborba el kell mennem, hogy lássuk a pillanatnyi pajzsmirigy hormonszintemet, mert ha az nincs rendben stabilan, akkor megfeszülhetek, akkor sem fogok fogyni, de az is orvosolható nyilván, így nem kifogás.

Jó lesz ez na, főleg ha erőre kapok!

2013. június 10., hétfő

Nagyon sok minden kavarog

bennem, és körülöttem is. Igyekeztem kézben tartani a dolgokat és nem csak sodródni. Utat engedtem a bánatnak, mikor tudtam, hogy úgyis utat talál... Még mindig rengeteg bennem a bánat és a riadtság is. Néha jön egy-két pofon, és én tanulom, hogy milyen az mikor nem csak állod, hanem felveszed a kesztyűt. Az elmúlt pár évben nem nagyon volt ebben részem, illetve D. adta a pofonokat rendesen, őt viszont simán el tudtam küldeni, gyakorta akár a francba is.
Egészen új távlatok nyílnak előttem, pl. elhagyhatom az irodám amikor csak kedvem tartja, akkor eszem mikor éhes vagyok, és azzal beszélgetek akivel akarok. Ennek ellenére hiányzik D., pedig ténylegre nem kenyerem a mazohizmus (egyéb izmusok sem).
Pillanatnyilag hivatalosan nincs főnököm, de azért persze van. Nyilván hamarosan meglesz az ideiglenes megbízatása is, viszont szeptemberig hagyni fogja ülepedni a dolgokat, úgyis jön a nyári szünet, szóval egyelőre nem fordul ki sarkaiból a világ. A hogyan tovább meg majd kiderül, leginkább a pályáztatás után. Kinevezett főnököm leghamarabb 1 év múlva lehet, remélhetőleg ugyanaz aki a megbízott lesz.
Nyilván egy teljesen más karakter és egészen másként bolond mint D. Nálunk szintem mindenki bolond, bár lehet, hogy az egész világon így van ez.
Csütörtökön lesz D. búcsúztatója egy református templomban. Folyamatos kapcsolatban vagyok a családjával, ami nyilvánvalóan abban merül ki, hogy segítek ha kérik, meg elmondom mit gondolok, ha erre van igény. Ez elég nehéz, mert mikor véletlen jól lennék egy kicsit, akkor garantáltan bele kell merülnöm valami gyászos dologba.
A héten jönnek elvinni D. személyes cuccait, ettől nagyon tartok, így előre megrázó eseménynek tűnik.
Tegnap újra kötöttem két hét után. A családi logisztika még nem megy úgy mint azelőtt, csak nézek mint egy újszülött ha a gyerekek mesélnek, vagy a programokat sorolják. Bebének hasfájása van :(
Pénteken évzáró, szombaton Soma ballag. Na ezek már fejben vannak.
Istenlába foglalt vendégszobát Pesten három éjszakára, szóval lesz majd egy kis helyrerázó csavargás, bár az erőnlétem béka segge alatti.
Ellenben egy dietetikus segítségével 3. hete megváltoztattam a táplálkozásom és lassan nekikezdek a szobabiciklizésnek, egyéb mozgás nem javallott :) míg 10 kilót le nem adok, és még csak háromnál tartok, szóval egyelőre édes a tespedés. Tényleg lehet cukor és finomított szénhidrát, valamin üditő nélkül élni, még nem vagyok benne biztos, hogy érdemes is, de lehet. Ősszel felmegyek a Zengőre. Kis lépés az emberiségnek...
Sokat gondolok a Gemencre, az Ágiékra akik ott laknak és most minden ment a víz alá. A sok kis bébi vadra.... Mire legközelebb megyek már sokkal nagyobb részt lesz erőm és energiám bejárni. Jó erre gondolni.
Most két hónapig majd lesz időm törődni magammal. Ez is jó, tekintve, hogy 22 kilótól tervezek megszabadulni.

Adatok a kezdetről:
testzsir: 46,1% :(
BMI 37,2
másodokú elhízás

2013. június 9., vasárnap

Még nem tudom...

Van a hónap végén egy hét mikor majdnem szinglik leszünk, mert a két kicsi táborban lesz. Mivel elég magasra ért mostanában a sz@r körülöttünk úgy gondoltuk szabira megyünk és kiheverünk. Spórolós kiheverést tervezünk, mert valahogy nem vet fel a pénz mostanában.
Azon vacillálunk épp, hogy Pest vagy Szeged legyen a célállomás. Pesten már nagyon régen nem voltunk kettesben, úgy hogy odamehessünk ahová akarunk, Szeged meg szerelem (nekem). Egyelőre tanácstalanság van a szegedi tópart kemping apartmanja és BP tkom vendégszoba vagy egyetemi vendégszoba között. Szerintem Istenlába inkább Pestre menne, én meg Szegedre. Szegedet ő már unja, én meg nem fogom soha :), viszont mindig odamegyünk ahová én akarom. Ámbátor Szegeden a kempinggel jár strand is :) Lassan dönteni kéne, ha bármit is akarunk :). De mit akarunk?


2013. június 4., kedd

Olyan nagy

lett bennem a szomorúság, hogy már el se férek tőle. Ott van mindenhol, nem ereszt. Mellémszegődik már reggel mikor becsukom az ajtót magam mögött. Együtt megyünk a buszon, bár a szomorúság ott már jön kifelé, én meg győzöm vissza pislogni. Aztán mikor bemegyünk a kapun rákacsint a fekete zászlóra, csak olyan félig kicsordulón. Az intézetajtóban ott van a "bánatos kutya szemű" fénykép, rámosolygok, a szomorúság szaporán igyekszik kifelé, folyik az arcomon. Gyorsan megyek végig a folyosón, nem fordulok hátra mikor visszaköszönök az engem üdvözlőknek. Beérek az irodámba, leteszem a táskám... benyitok a piros ajtón..., bemegyek, lekuporodok a kanapé sarkára, a szomorúság kitörni készül belőlem és én  hangosan kérdezem, hogy a francba tehette ezt meg velem? Elüldögélek, egy kicsit jobban vagyok, mély levegőt veszek és nekiállok a dolgomnak. Igyekszem nem gondolni semmire, de egyszer csak érzem, hogy már megint itt motoszkál a szemem sarkában, és hiába űzném, hajtanám nem ereszt az a fránya torokszorító bánat. Egész nap csak jön, ömlik kifelé belőlem a szomorúság, és mégsem fogy el.

2013. június 2., vasárnap

Isten önnel Dumbledore



Ha az életben nincs már több móka meghalunk, mint ha nem volna több dolgunk a világban, és édes lenne a halál.