Megyeznekem

Ma nevettem. Sokat. Szívből jövőt. Pedig már egy hete nem nevettem. Majdnem bele is haltam.

Szerencsére már a reggel jobb kedvemben talált a szokásosnál. Érdekeset álmodtam. Egy kastélyban voltam. A külső részéről kevés "emlékem" van, de inkább puritánabb volt, legyen mondjuk egy nagyobb kúria. 

Úgy látszik álmomban is a végletek között mozgok, mert csak arra emlékszem, hogy a felső szintről kinézve az ablak alatt hömpölygött a víz (tenger, vagy folyó). 

Az alsó szinten (talán alagsor lehetett) voltak a régi bútorok, de nem egymásra hányva, hanem ott is szobák voltak, és azok voltak a lecserélt bútorokkal berendezve, mindenféle régi takarók és anyagok voltak a fiókokba, kis apró csecsebecsék... Nagyon klassz volt. Reggel mikor felébredtem fel is hívtam Istenlábát hogy vegyen lottót azonnal (de addigra már vett) :)

Főzés közben rábeszéltem magam, hogy bemenjek a Zsolnay negyedbe, szerencsére még buszoznom sem kellett, mert isteni fuvarom volt. 

A Zsolnay művészpiacon találkoztam Molival és nagyon jókat röhögtünk :) Végre nagyon jó volt... pedig semmi sem változott... csak én?.... vagy nem... vagy mégis.... a lábam már nem fáj, le is apadt (nem tudom, hogy a vízhajtó, vagy az idő, vagy mi tett jót neki) Nyilván az ekcémától és herpeszektől akkor is nehezebb lesz megszabadulni, ha innen hávájdizsinapfény életem lenne, de nem lesz ...

Ja, hogy művészpiacról nincs kép? Bocs, elfelejtettem...

Holnap vásár :)

Nem temetett

még maga alá az önsajnálat teljesen, mert ma reggel azt vettem észre magamon, hogy nagyon örülök a szombatnak :) Jobban örülnék persze, ha Istenlába nem dolgozna... de mivel úgy tűnik a T... fő profiljának a családrombolást tekinti, így persze dolgozik. 

Én nem. Semmi munkát nem hoztam haza, és nem is fogok többet. Kemény elhatározás, majd meglátjuk mi lesz belőle. 

A Barka kötősuli csipkekötős Vénusz stólájával múlatom az időt. Néha elrontom, de nem bontom vissza, korrigálom amennyire lehet és folytatom. Így aztán pont olyan lesz amilyen :) Messze nem hibátlan, de csipkésnek csipke, és a begyakorlás mint cél is megvalósul. Nem hiszem, hogy a lelkem pillanatnyilag elbírná a visszabontogatást, a fonalamról már nem is beszélve. Nekem meg így is tetszik :)

Ahogy a fészen kiszúrtam Molinál, ma Művészpiac van a Zsolnay negyedben, lehet hogy el kéne mennem.... .

Vannak ám ott mindenféle modern kacsalábas házak, de nekem ez aki zavaros tetszik a legjobban :)

Mára ez

rinya

Nem tudom pontosan eldönteni, hogy végkimerültem, vagy idegösszeomlok, terhes vagyok vagy ez már a klimax, vagy mi okoz még ilyen érzelmi állapotot... Egyetlen dologban vagyok csak biztos, ELEGEM VAN. És miután az agyam erről szóló üzenetét - hiába ordibált - nem hallottam meg, most van egy nagyon fájó és bedagadt lábfejem (amit nem ért trauma, egyszerűen csak ilyen lett), két körömágyam begyulladva, egy ekcéma a lábamon, több herpesz az orromban, seb a fülemben, állandó éjszakai verejtékezésem, fejfájásom, és sírógörcseim.

Nem lenne fair ha minderről kussolnék, mert ez is én vagyok (szerencsére viszonylag ritkán, de akkor úgy tűnik kitartóan).

Mára ez

Megőrült! Vagy én őrültem meg? Valamelyikünk biztos nem normális.

Nekem kezd nagyon elegem lenni. De tényleg. Ma reggel bementem dolgozni (hurrá az egyetemi oktatás is ma kezdődött). A táskámat nem tudtam letenni sehová, mert mindkét asztalom totál tele volt pakolva. Ettől elkeseredve leroskadtam volna valamelyik székemben de azok tele voltak ragasztgatva cetlikkel (sajnos annyira elöntötte az agyamat a szar, hogy eszembe sem jutott lefényképezni). Pedig ezt látnotok kellett volna.  Hiába dolgozom, a dolgom egyre csak szaporodik. Értem én, hogy aki tudja, hogy kevés az ideje az gyorsan akar mindent..., de így nekem sem lesz sok időm... Miután oszlik a lila köd igyekszem is mindig mentegetni saját magam előtt a főnököm, mert ki tudja milyen lennék én ha nekem kéne ezt... de nem mindenre van mentség..., és nem hiszem, hogy ilyen lennék... Tőlem élhetne a szomszéd lova, és zöldellhetne a füve...

Ezek után a tankönyvkötözés már-már felüdülésnek hatott. Holnapra is maradt. Hurrá!

Eszméletlen jó volt

Azt hiszem megtaláltuk A LEGJOBB HELY-et. 

http://www.vasmacskavendeghaz.hu/

Már a honlap alapján is gondoltam, hogy ez olyan igazán nekünk való lesz, de felülmúlta minden várakozásunkat. A vendégház szuper, tele fantasztikus apró részletekkel, régi cserépedényekkel, minden annyira a helyén van benne. Olyan volt, mintha otthon lennék :) Nagyon tetszett. A tulajdonos nagyon kedves, és a ház egész évben fogad vendégeket. Aki teheti mindenképp töltsön el pár napot. Közvetlen Dunapart a Sió torkolat mellett, csend, sötétség, napfény, madárcsicsergés, szarvasbőgés ... minden amire az ember csak vágyhat. Istenlába volt a bónusz (de ő nem tartozéka a háznak). Kimeríthetetlen biztonságos bringázási lehetőségek vannak ... Nem is tudom leírni, fantasztikus volt. Tavasszal visszamegyünk :)

Ez egy olyan hely, ahol úgy nem történik semmi, hogy közben millió dolog történik. És az ember részese lehet ennek a rengeteg csodának minden erőfeszítés nélkül. Csak leülsz egy és figyelsz... házhoz jön a National Geographic :)