Nekem kezd nagyon elegem lenni. De tényleg. Ma reggel bementem dolgozni (hurrá az egyetemi oktatás is ma kezdődött). A táskámat nem tudtam letenni sehová, mert mindkét asztalom totál tele volt pakolva. Ettől elkeseredve leroskadtam volna valamelyik székemben de azok tele voltak ragasztgatva cetlikkel (sajnos annyira elöntötte az agyamat a szar, hogy eszembe sem jutott lefényképezni). Pedig ezt látnotok kellett volna. Hiába dolgozom, a dolgom egyre csak szaporodik. Értem én, hogy aki tudja, hogy kevés az ideje az gyorsan akar mindent..., de így nekem sem lesz sok időm... Miután oszlik a lila köd igyekszem is mindig mentegetni saját magam előtt a főnököm, mert ki tudja milyen lennék én ha nekem kéne ezt... de nem mindenre van mentség..., és nem hiszem, hogy ilyen lennék... Tőlem élhetne a szomszéd lova, és zöldellhetne a füve...
Ezek után a tankönyvkötözés már-már felüdülésnek hatott. Holnapra is maradt. Hurrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése