Nem tudom pontosan eldönteni, hogy végkimerültem, vagy idegösszeomlok, terhes vagyok vagy ez már a klimax, vagy mi okoz még ilyen érzelmi állapotot... Egyetlen dologban vagyok csak biztos, ELEGEM VAN. És miután az agyam erről szóló üzenetét - hiába ordibált - nem hallottam meg, most van egy nagyon fájó és bedagadt lábfejem (amit nem ért trauma, egyszerűen csak ilyen lett), két körömágyam begyulladva, egy ekcéma a lábamon, több herpesz az orromban, seb a fülemben, állandó éjszakai verejtékezésem, fejfájásom, és sírógörcseim.
Nem lenne fair ha minderről kussolnék, mert ez is én vagyok (szerencsére viszonylag ritkán, de akkor úgy tűnik kitartóan).
2 megjegyzés:
Remélem már jobban vagy. :)
az se lenne teljesen oké, ha simán csak azt írnám:
remélem hamar elmúlik ez a zűr, vegyél be lesz.rom tablettát... vagy legalább tégy így: írj!
pedig kívánom tényleg!
már a múlkori bejegyzés után is írni akartam, - csak tudom, hogy úgysem jelent vigaszt -, hogy a környezetemben igen sok embernek hasonló kaliberü problémái vannak a munkahelyén, és tehetetlenek.
Meg van hülyülve ebben a hazában majd' mindenki. Emlegethetjük a politikát, a gazdasági helyzetet, az emberi természetet... mindegy is, hogy az adott szituban éppen melyik a fő ludas, a helyzet akkor is siralmas.
Ha meg ha poénosan közelítjük meg a diagnózisodat, akkor azt mondhatom kedves asszonyom:
a fájdalma figyelemfelhívás a főnök-beosztott harcra (ekcéma). Javallatom: ne bicékeljen be a munkaheylére,ne szívjon vele egy levegőt, ha mégisi elvonszolná magát addig, legalább ne halljon semmit. Ezeken kívűl csukja be a szemét és lehetőség szerint a száját is. Így elkerüli majd a baj :))
Megjegyzés küldése